Ez az írás szintén bizonyítja, hogy a magyarok (akár az összes többi dzsentil nép) POGÁNYOK voltak és hogy a jóval később megjelent (létrehozott) ellenséges program, a judeo-kereszténység volt az, ami LOPOTT és ELFERDÍTETT alakokat, történeteket és egyéb dolgokat az eredeti pogány ősvallásunkból!
Bobula Ida ironikus módon még egy katolikus pap észrevételeit is felhasználta, aki szintén észrevette, hogy a kereszténységben megjelent nem-keresztény elemek eredetileg a kereszténység előtti igazi ősvallásból származnak.
A magyar ősvallás istenasszonya
A múlt század második felében járta a szegedkörnyéki tanyavilágot Kálmány Lajos katholikus plébános. Észrevette, hogy hívei a szentek tiszteletéhez nemkeresztény elemeket vegyítenek és feltette, hogy ezek a kereszténység előtti ősvallás maradványai. Kálmány adatgyűjtésének eredménye mitológiairodalmunk egyik legértékesebb tanulmánya: „Boldogasszony, ősvallásunk Istenasszonya".1 Ebben elmondja Kálmány, hogy népünk kifejezetten „hét” Boldogasszonyt tisztel, akik között a legnagyobbnak tartja a Nagyboldogasazonyt. Ennek leányai a többi Boldogasszonyok (szülő, fájdalmas, gyertya-szentelő, sarlós, segítő, havi), akik közül legfiatalabb a szűz Kisasszony. A néphit a Kisasszonyt azonosítja a kereszténység "legnagyobb szentjével", Máriával.
(
Magyarán a hamis zsidó szűzkurva karaktert az eredeti pogány
Boldogasszony istennők alakjaiból lopta és ferdítette el a mocskos
kereszténység!)
Míg a Nagy-boldogasszonynak Szent Annát (
szintén fiktív figura) tudják.
Jóllehet a keresztény hittan erről nem szól, a nép keddet tartja Nagyboldogasszony napjának. Meddő asszonyok kilenc keddet böjtölnek, hogy a Nagyasszony segítsen rajtuk.
Aki kedden mos, megbántja a Nagyboldogasszonyt a Kedd Asszonyát. Kedden tilos minden erős munka, viszont elkezdésre, elindításra szerencsés a kedd.
Az adatok tömegéből kitűnik, hogy Nagyboldogasszony az élet adója és védője, bőség, termékenység, aratás, növény, állat és ember szaporodásának, egészségének gondviselője.
Kálmány rámutatott kódexirodalmunk adatára, amely szerint Szt. Gellért „tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy a szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák.”2
(
természetesen az agymosott pléh-bános fordítva gondolkozik...az igazság, hogy az eredeti istenasszonyt, a Bódogasszonyt, hívta és hívja a piszkos kereszténység "szűz Máriának")
Feltehető, hogy Szt. Gellért térítő törekvései során találkozott egy jóságos és fennséges mennyei nagyasszony kultuszával, akiben mintegy Szűz Mária előképét láthatta, akinek tisztelete nagyobb akadály nélkül válhatott Mária-kultusszá és akinek költői neve sem látszhatott méltatlannak arra, hogy Isten anyját ékesítse. Lehet, hogy ez a meglátás segítette a „nagy térítőt” emlékezetes sikeréhez, mikor „a napba öltözött asszony” bibliai idézetét választotta a magyar udvar előtt tartott prédikációja tárgyául.3
(
Megint a kereszténységgel megfertőzött ember fordított gondolkodása látszik itt. Hogy a pogány magyarokat egyre jobban megtévesszék, azt hazudták nekik, hogy nyugodtan imádhatják a szűzkurvát, hiszen az teljesen megegyezik a Boldogasszonnyal, ugyanaz. Az igazság az, hogy a zsidó szűzkurva sosem volt azonos a Boldogasszonnyal, csak egy elferdített, elzsidósított kitalált karakter amit a Boldogasszonyból loptak a zsidók.)
Kálmány fejtegetései és adatai nem támogatták azt a finnugor irányzatot (
szintén zsidók által kreált) mely több-kevesebb tudatossággal, a magyarság önérzetének megtörése végett, olyan primitív, gyűjtögető előmagyarokról beszélt, akiknek nem is lehetett mitológiájuk. Az Egyetemi Nyomda „Magyarság Néprajza” kiadványban, a hitvilág-fejezet bő bibliográfiájában hiába keressük Kálmány akadémiai értékezését .4
Egészen más úton, a magyar díszítőművészet keleti forrásainak kutatása közben talált egy ősi magyar Nagyasszony gabonával, gyümölccsel, termékenységgel összefüggő kultuszának nyomaira Huszka József;
Asztarte-Boldogasszonynak nevezte.5 Astarte azonban aránylag késői idők istennője. Megelőzte Istar, azt Inanna és valamennyit a régi sumér pantheon anyaistene, Baú vagy Baba.
(
Itt egy kis tévedés van Ida részéről: Astarte, Istar és Inanna egy és ugyanaz az istennő!)
A Magna Mater alakja az ókor majdnem minden vallásában megvolt és bizonyos vonásokban minden Magna Mater hasonló. A sumér Baú és a magyar Boldogasszony között azonban olyan hasonlóságok vannak, melyeket sem véletlenséggel, sem az általános jelleggel megmagyarázni nem lehet.
Baú alakját egyrészt a kő- és cseréptáblákon fennmaradt ékírásos irodalomból, másrészt képeiből ismerjük. Ezek legnagyobb része pecséthengerekre vésve maradt ránk. Koronás nőalak, fodros ruhában, trónszéken ül és szimbólumaink valamelyike, az életfa, a termő ág, amit kezében tart, vagy az életvízzel telt serleg jelzik, hogy ő az Élet Nagyasszonya. Van kutyája és madara. Találtak az ásatók számos Baúnak szentelt ivóedényt.
Az ékírásos szövegekből tudjuk, hogy a sumír fénykorban, I.e. 2500 körül, Baú mint a rangban harmadik szerepelt a nagy istenek sorában. Anu égisten és annak első fia, En-Lil viharisten után következett a rangsorban, de "megelőzte" En-Ki vízistent (SÁTÁN), aki az embereket agyagból megteremtette. 6
Bizonyos nyomok arra mutatnak, hogy a történelemelőtti matriarchatus korában Baú, vagy egy őt is megelőző nőalak, lehetett az első isten, a mindenség és minden további isten szülőanyja.7
(
FONTOS: "első isten" alatt valójában nem egy személyt kell érteni, hanem a "forrást", ami nem más, mint maga az ANYATERMÉSZET vagy "Isteni Anya", pontosabban a kreatív ereje az Univerzumnak, amit a mindenkiben rejlő Kundaliní kígyó reprezentál!)
Száz évvel ezelőtt csak nagyon kevés kutató sejtett valamit a nagy ókori népről, melyet később mint sumír népet említenek és amelyről ma már tudjuk, hogy az egész nyugati (
fehér faj) kultúra forrása ők voltak; vallási fogalmaik közt is sok előkép van, melyek később a kereszténységben "virágoztak ki" (
Pontosabban fogalmazva: a mocskos judeo-kereszténységben, elferdített állapotukban, eredeti jelentésüket elvesztve lettek népszerűek, ismertek sajnos!)
Az elmúlt évtizedek során számos munka foglalkozott a sumír mitológiával 8 és ezek alapján elég világos képet alkothatunk magunknak legalábbis a népszerűbb, a feliratokban gyakran szereplő istenek alakjáról. Baú bizonyosan ezek közé tartozik.
Sokat vitatták, hogy a sok istennő-név és kép közül melyek tartoznak Baú alakjához. Természetes, hogy az évezredek során változtak a hiedelmek, de úgy látszik, hogy Baba, a „születést adó” ugyanaz volt, aki Baú, az „élelem adó”; aki Gúla a „hatalmas”; aki Mah: "a nagy"; aki Nin-Anna, a „menny nénje”; aki Gatum-dug: „jóságos nagyasszony” vagy Gasan-Anna azaz „asszonya a mennynek”.
Az istennő alaptermészetére a jelből következtethetünk, mellyel a Baú nevet írták. Ősjele a BAN-nak nevezett űrmérték, egy telt edény képe, melyből tölt, ad, kimér, juttat az istennő. Valószínűleg ez az edény a későbbi bőségszaru ősképe, a BAN, melyben ott van minden dolog teljessége. Az utolsó hang idők jártával lekopott, csak az űrmérték nevében maradt meg; a megfelelő ige a BA lett, melynek jelentése; "ad, juttat." 9 Az Ú füvet, legelőt, növényzetet, élelmet jelent.
Baú a sumír hívő számára a bőség nagyasszonya volt, a nagy ajándékozó. A viharisten "tombolása" után ő mosolygott a szivárványban. Ő a tápláló, a termést adó, és a születés, az anya, a csecsemő, az élet védője. Ruhája minden fodrában meg nem született gyermekek bujkálnak.10
Himnuszok dicsőítik mint a hatalmas Gúlát, aki gyógyít, közbenjár, az ég királynéja és a „világnak világa” („Licht aller Welt"). A különös kifejezésből, hogy ő a „halottak meggyorsítója”, talán arra következtethetünk, hogy élt az erős hit arról, hogy a túlvilági vándorlás megrövidíthető és van újjászületés. (
így igaz, reinkarnáció létezik.)
Az ősmitológiák Magna Matereit általában jellemző szülőboldogasszonyi stb. jellemvonásokon túl vannak Baúnak egyéb jellegzetességei is. Kultuszának legtöbb emlékét a lagashi (telloi) ásatásokból ismerjük, melyeknek anyagát a Louvre őrzi. Lagash városistene
Ninurta napisten, kit Langdon a bibliai
Nimróddal azonosított. Tudjuk, hogy krónikás hagyományaink, — bizonyára nem véletlenül, — Nimródtól származtatják a magyarságot.
Lagashban évente nagy ünnepséggel ülték meg a helyi kisisten, az isteni hérosz és a hozzá leereszkedő nagy termékenység-istennő házasságának napját. A városistennek ilyenkor módjában állt kikérni hatalmas asszonya kegyeit népe számára. Ismerünk fejedelmi hála-ajándékot, melyet Ninurta azért kapott, mert „jó szót szólt” a fejedelem érdekében az Istennőnél.
Baú kifejezetten a fű és fa, a termés és aratás asszonya. Különleges ünnepe, mikor a nép először eszik az új gabonatermésből. 11 Gondoljunk a magyar falvak ünnepére, az új kenyér napjára és a Sarlós-Boldogasszonyra.
Külön tanulmány tárgyát képezhetnék az úgynevezett „boldogasszonyi füvek”, melyeket népünk a templomba visz szenteltetni, főleg Nagyboldogasszony napján. 12 Ilyen a csomborka (Mentha Pulegium, L.)13 a napraforgó; ezeket megőrzik és halottaik mellé teszik a koporsóba. Az ökörfarkkóró pedig a "boszorkányok" elkergetésére hasznos. 14 (
itt már a boszorkány pejoratív jelentéssel bír és negatív személyt/entitást jelöl)
Egyéb regés növények nevei: Boldogasszony haja, tenyere, cipellője, stb.
Az ősi ábrázolások némelyikén feltűnik a Nagyasszony mellett az úgynevezett „lagashi címer” állata, a
kiterjesztett szárnyú napmadár, a mindig visszatérő fényes sas.15 Gondoljunk a régi Árpád-címer és eredetmondánk TURUL madarára. (A sumír TUR szó visszatérést, megifjodást jelent, az UL pedig életerőt.)
(Minden napmadár a tökéletesített isteni lelket szimbolizálja a pogány kultúrákban!)
A sas mellett más madarai is vannak az istennőnek; ezeket nem könnyű meghatározni. Daru? Liba? Gólya? Egyik madárnak neve a BA piktogrammal kezdődik; ez a fecske. (Deimel S. L. No. 5.: „Schwalbe”) Meggondolandó, hogy Magyarországon igen elterjedt hit, hogy fecske és gólya a Boldogasszony madarai.
"A sumír pecséthengereken sorban felvonuló és a Nagy-asszonynak ivóedényt nyújtó nők képe elemi erővel és páratlan pontossággal idézi a sokszor leírt magyar népszokást, a „Boldogasszony poharának megadása” képét."16
Vésett pecséthenger Baú-Gúla alakjával, kb. Kr. e. 2200-böl. Magántulajdon.
„Az asszonyok titkos avató gyűlésén, melyen férfi nem lehet jelen, a legtekintélyesebb üregasszony kinyújtott tenyerén felajánl a Boldogasszonynak egy tányérra tett pohár bort és egy süteményt, megköszönve a szülés körüli segítséget és boldogságot kérve az újszülött számára. Mint Szegeden értesültem erről, az "áldozat" elmulasztása azzal jár, hogy az újszülött felnőtt korában, „ha fiú, nem kap lányt, ha lány, nem kap fiút.”
A feltűnő és különleges egyezések közé tartozik a Boldogasszonyokkal kapcsolatban makacsul emlegetett
hetes szám, melyhez a szegedi nép a közelmúltban is ragaszkodott. Nehéz véletlen egyezésnek tartani azt, hogy ékírásos szövegek szerint Baú Ninurtának hét lányt szült, ezek mind bőséget árasztó isteni jóttevők. 17 (
A hetes szám a 7 csakrára utal.)
A magyar hagyomány Nagyboldogasszonyának legifjabb és szűz lánya a Kisasszony. Mezopotámiában is átvette volt későbbi korokban Baú egész szerepét egy ifjabb, szűz istennő, Inanna-Istar. Maga a Nagyboldogosszony azonban nem a szüzesség, hanem a szaporodás pártfogója. Kitűnik ez egyik sok változatban ismert népi játékunkból. Leányai körültáncolják a földi anya megszemélyesítőjét, aki pöröl a körön kívül járó Boldogasszonnyal:
- Boldogasszony, mit kerülöd, mit fordulod az én házam táját?
- Azt, kerülöm, azt fordulom, lányod kéretem, lányodat kéretem!
- Nincsen nékem olyan lányom, ki eladó volna.
- Ó ne tagadd, ne tagadd el!...- mondja a Boldogasszony, aki e szimbolikus táncban egyenként viszi el a földi anya lányait, a maga gyönyörűséges szolgálatára. 18
Említsük meg a sumír uralkodók nevében is gyakran kifejezett felfogást, mely szerint a város az istenség tulajdona és abban „Istené a szállás” ! Az uralkodó csupán őre, lovagja, fegyveres szolgája az istenasszonynak, akinek esetleg férjül is szolgál. Erre mutatnak az Ur-Nammu, Ur-Nina, Ur-Nanshe, Ur-Baba és egyéb fejedelmi nevek. 19
A mezopotámiai isteneket idők jártával egyre gyakrabban jelezték képük helyett a címerükkel, jelképükkel, különösen a tartósságuk miatt szép számban fennmaradt határköveken. Anu és Enlil istenek jelei például oltárra tett hegyes süvegeik. Baú szimbólumának mibenléte bizonytalan; "megfordított ómegaszerü-jelnek" szokták leírni, Ward szerint ez talán az istennő haja. 20 Valószínűbb, hogy a fátyola, fej-kötője: a szivárvány, népi szóval bábabukra. Valószínűleg ez a mezopotámiai bölcseletben a világmindenség összetartójaként ismert „nagy kötelék” az isteni kegyelem jele. Bizonyosan összefügg ezzel a fogalommal a magyar néphit, mely szerint a terhes asszonynak a hajába piros szallagot kell kötnie és a Boldogasszony tiszteletére szigorúan főkötő-ben kell feküdnie a Boldogasszony ágyát. A tulipánszerű, „megfordított ómega” amely emlékeztet az asztrológiai Mérleg jegyének ómegájára is, először az ősi „kuduru” (határ, régi magyar formában hutur) köveken jelenik meg, ékírásos szövegekkel, melyek a jelzett istenek haragját hívják arra, aki a kővel védett határt, vagy sírt megháborítaná. Az égi istenek összevont jelvénye; függőlegesen egymás fölé helyezett rozetták, félhold és tulipán, számos példányban került elő a nagy szittya (hun-magyar) népnek, a párthusoknak Hatra nevű városából. 21
Ugyanezen gondolat végső formái vannak ráfaragva magyar és székely kapubálványokra, kopjafákra. A tulipán-forma az Élet Nagyasszonyának címere, a szívalak
Darmahnak, a csodafiúszarvasnak emblémája.
Talán nem véletlen, hogy a sumir ékírás BAN és BA jelentésű jegye benső kapcsolatban van a BAR-nak olvasott egyszerű X-formájú jeggyel 22
ami többek között szivárványt is jelent; hogy a magyar rovásírásban a B hangot ugyancsak X-forma jelöli; hogy dunántúli pásztorfaragásokon gyakran látjuk a tulipán alatt a kihangsúlyozott X jelet.
A szimbólumok nagyrészt virágdísszé alakultak, de ezen a kalotaszegi kályhacsempén még látható a tulipánok közt a női alak. (Visky-Bátky-Györffy: L'art populaire hongroise. Budapest, 1928, 107. 1.)
Végül hallgassuk meg a nevek tanúságtételét. A BÁBA pár évszázad előtt a magyar nyelvben is a mennybolt nagy-asszonyát jelenthette, a szivárvány és a délibáb tündérét. 23
Azt, aki a születésnél segít. Csak idők jártával tapadtak hozzá a (negatív) vénasszony és a boszorkány jelentések. 24 (
keresztény hatásra...)
A BOLDOGASSZONY-nak megfelelő összetételt, ékírásban nem ismerünk. De felismerhető a három gyök, melyekből a név alakulhatott:
BAÚ: "élelemadó",
DUG : "jóságos",
ÁSAN :
"istennő, uralkodónő".25
Külön-külön mindhárom elem előfordul a Magna Mater sumír nevei közt. A sajátos magyar összetétel egybeforradása bizonyára a néma évezredben történt meg, mikor a mágusok utódai bujdosó lovasnomádokká lettek. Ez kb. I.e. 500. és I.u. 500. közt lehetett, mikor az árva népet csendben vezette a Boldogasszony csillag-szekere 26 a dunavölgyi ígéretföld felé.
A BOLDOG-ASSZONY elnevezés megtalálható az ékiratokon, mint ahogyan Dr. Gosztonyi „Dictionnaire D'Étimologie Sumerienne et Grammaire Comparée” c. munkájában a 132. szófejtés alatt a sumir
BA-DUG összetételt azonosítja a magyar BÓDOG szavunkkal és ASAN = „isten-nő”, uralkodónő.
A „Baú” név szabad fordításban: Bő fű, termés, áldás. — III. A DUG sumír szót Deimel így fordítja: „
gut, süss, fröhlich, schön sein, erzeugen” (V. ö. a „dug” ősi magyar szóval, amely „ültet, meggyökereztet” jelentésű is. L. a későbbi fejleményt, a „dugvány-t”)
A második szótag járulékszerűségét még érezhette az Érdy kódex írója, aki így használja a szót:
"Nagy sok yozagot gyoeyte es bodwl mwleek kyve." (Ny. Sz. 269. 1.)
Másrészről feltehető, hogy a bódog összetételi eredete már Szent Gellért korában is bizonyos mértékben elhalványodott, de az, hogy ő „ez világ nagyasszonyának” értelmezte, még bizonyos ép kultuszra mutat.
Később a „bódog” szóban bennfoglalt „bő, nagy” jelentés végleges elhalványodásakor lehetett szüksége a nyelvhasználatnak arra, hogy ezt kifejezze s innen a Nagyboldogasszony. A
boldog-beatus jelentéstartalom valószínűleg későbbi, latin egyházi fordítások hatása: a „beata virgo Maria"-fogalom alapján lett a többi „beatus"-ból is boldog. Mindezek alapján fel kell tennünk, hogy a magyar „boldog” szó sumír szavak egyenes leszármazója. (
Ez egyértelmű. A Beáta név pedig ezért jelent "boldogságot".)
Hátra vannak még a "nagy" és az "asszony" szavak. A magyar "nagy" valószínűleg a sumír MAH megfelelője, igen ősi gyök, ami megvan az indoeurópai nyelvekben is. (Magnus).
A magyar „asszony” szót nyelvészeink az alán nyelvből származtatják. Az oszéteknél mint
achsin „úrnő” fordul elő. De honnan jött az osztétekhez? Valószínűleg a sumír
GASAN volt az őse (
Dal 85: Herr, Hochgestellter, doch zumeist Herrin, Königin, Göttin.) Az elamitáknál G nélkül találjuk a szót: USAN azaz „istennő” (DS. 109), az akkádok pedig már a „feleség” értelmében használták az ASSATU szót. A törököknél KATUN lett a GASAN-ból.
A sumírok éppúgy szekérnek látták a későbbi nyugatiak által Nagymedvének nézett Göncölszekeret, mint a magyarok. Az istennő szekerének tartották, — ahogy a. csallóköziek szerint is „
tündérkirályné szekere”.
Vésett pecséthenger Baú-Gúla alakjával, kb. Kr. e. 2200-ból.
Magántulajdon. (Ward, Seal Cylinders of Western Asia, Washington, 1910, 217.)
-----------------------------------------
1 Bp. 1889. M. T. Akadémia.
2 „
Az ő tanácsáriak intéséből a-koron kele fel, hogy az zyz Mára:
az Magyarorszaagban bodog azzonnak, awagy ez wylagnak nagy azzonpanak hyvnak, zent Istwan kiral es ez zegeen orzagot bodog azzon orzagaanak newezee.” (Erdely Codex 554b. Marg. L. 15). Szarvas-Simonyi Nyt. Sz. I. 130. I.
3 Kis Magyar Legendárium. Ford. Tormay Cecilia. Bp. 1930. 88. I.
4 Solymossy Sándor: A magyarság hitvilága. A Magyarság Néprajza. Bp. 1943. IV. köt. 340. 1.
5 Huszka József: A magyar turáni ornamentika története. Bp. 1930. Pátria.
6
En-Ki, azaz
SÁTÁN, "a Föld Mélyének ura", aki teremtményeinek az éltető édes vizeket adja. ő menti meg a télen gyengülő napot is, ő hozza vissza a csodálatos fényes fehér szarvas képében.
Ő a szittya népek segítője, vezérállata;
DARAMAH neve„ mely sumírul
Nagy Szarvas-t jelent, a magyar Durumó névben maradt meg. Ez, boszorkánypöreinek adatai szerint, az alvilági szellemek, az ördögök fejedelme.
(
A LEGNAGYOBB JUDEO-KERESZTÉNY HAZUGSÁG ÉS TORZÍTÁS HOGY AZ EMBERISÉG IGAZ TEREMTŐ ISTENÉT, ENKIT AZAZ SÁTÁNT EGY GONOSZ, NEGATÍV LÉNYNEK FESTIK LE A ZSIDÓK! Szerencsére ezek az ősi nevek BIZONYÍTÉKUL állnak az ellenkezőjére. Sátán (Enki) az emberiség igaz és jóságos teremtője!)
http://arjamagyar.blogspot.hu/2014/07/bobula-ida-nagy-szarvas.html
7 M. Lambert et I. R. Turnoy O. P.: Les statues D. G. E. st H. de Gudea (Textes concernant la déesse Bau) Revue d'Assyrlologíe et d'Archéologie Orientale. 1952. Vol. XLVI. P. 91.
8 A. Deímel: Pantheon Babylonicum, Roma, 1914. Institutum Biblicum.
9 Egyik himnuszban így beszél városa népéhez Baú:
„Az én palotám ura tökéletes.
Keze, mely az országot védi, tökéletes.
Az eső, amit én adok a hálás fáknak, tökéletes.
A feleség, akit én adok az urának, tökéletes.”J. Dyneley Prince: A hymn to the goldes Baus, Old Testament and Semitic Studies in memary of W. R. Harper, Chicago, 1908, p. 325.
10 Thorkild Jacobsen. Mesopotamia: The Cosmos as a State. Before Philosophy. 1949. London. p. 158.
11 „Manducabantur primiciae frumenti”. Deimel: Panth. Bab.
12 Bálint Sándor: Népünk ünnepel. Bp. 1938. Szt. István Társ. 280 és 189.1
13 A név emlékeztet az illatos fűszernövényt jelentő sumír „sembírida” szóra. Még közelebb áll ehhez az erdélyi fűszervirág, a csombord, (Satureia Hortensis L.) neve
14 Gárdonyi Géza leírja „Az én falum"-ban. I. köt. 48. 1.
15 A sas mellett más madarai is vannak az istennőnek; ezeket nem könnyű meghatározni. Daru? Liba? Gólya? Egyik madárnak neve a Ba piktogrammal kezdődik; ez a fecske. (Deimel S. L. No. 5 : „Schwalbe”) Meggondolandó, hogy Magyarországon igen elterjedt hit, hogy fecske és gólya a Boldogasszony madarai.
16 „Az asszonyok titkos avató gyűlésén, melyen férfi nem lehet jelen, a legtekintélyesebb öregasszony kinyújtott tenyerén felajánl a Boldogasszonynak egy tányérra tett pohár bort és egy süteményt, megköszönve a szülés körüli segítséget és boldogságot kérve az újszülött számára, Mint Szegeden értesültem erről, ,az áldozat elmulasztása azzal jár, hogy az újszülött felnőtt korában, „ha fiú, nem kap lányt, ha lány, nem kap fiút.” Adatszolgáltatóm Sánta Katalin (50 éves) 1928-ban.
17 A hét leányra vonatkozólag: T. Pafferath: Zur Götterlehre in den altbabylonischen Königsinschriften. Paderborn, 1913. Ed. Schöning. 101. 1. és Deimel: Panth. Babyl.:
septem filiae geminae, quac abundantiam dant omnibus hominibus. L. még a magyar népmesékben az „erdőt zöldítő, mezőt virágoztató” királylányokat.
18 A magyar népzene. I. Gyermekjátékok. Bp. 1951. MTO. 186. 1
19 A sumír
UR szó ősjele a kutyafej és alapjelentése: őr
További jelentések: erő, erősség, fegyveres szolga, katona, kutya, oroszlán, férfi, férj. A szót minden sumír szójegyzék közli.
20 Wílliam Hayes Ward: The Seal Cylinders of Western Asia. Washington, D. C. 1910. The Carnegie Institution. 404. 1.
21 A még kiadatlan hatrai anyag egy részét az Archaelogical Institute of America 1952. dec. 39.-i gyűlésén Ismertette Harold Ingholt, a Yale egyetem tanára.
22 P. A. Delmel: Sumerisches Lexicon. Roma, 1938 Institutum Biblicum. II, No. 5.
23 Könnyű 'előre látni az ellenvetést, hogy a BABA szó szláv eredetű. Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy tisztázásra vár állítólagos szláv „jövevényszavaink” alapvető problémája: hogyan kerültek ezek a szláv nyelvekbe? Mert aránytalanul nagy részüknek nincs megfelelője egyéb indoeurópai nyelvekben, viszont van megfelelője mezopotámiai nyelvekben, az ősrégi kultúrközpontban, ahonnan a művelődés fogalmai és szavai szétsugárzottak.
24 Ahogy a trónvesztett istenségből (Sátán) ördögfejedelem lesz, úgy válhatott az égi Nagyasszony lényének át nem keresztényesíthető része "boszorkánnyá". De fennmaradt az ősi hitrege, tisztán és felismerhetően a Déli Bába jó tündérről szóló magyar mesékben. Ipolyi Arnold bizonyos fenntartással közli a regét, attól félve, hogy nem valódi népi költés. Pedig a regét tartalma igazolja; közlője nem ismerhette a cseréptáblákról csak később leolvasott archetypust, a sumir teremtésmondat, a szélisten diadalmas küzdelmét a szörnyű tengerasszonnyal. (Ipolyi Magyar Mythológiája 1853-ban jelent meg) Értékes kirgérzllér, a. bojtúrból lett szobrász, Finta Sándor közlése a mennyei fehér jószágot, legeltető Délibábról. (Herdboy of Hungary, N. Y. 1932. Harper.)
25 A sumír ba-nak valószinlilcg több megfelelője is él a magyar nyelvben, elsősorban a Irű. A magyar bő etimológiája, Bárczí szerint vitatott és bizaeytalan. Tucn régi o-va.vunk, régi alakjai BEEW és BEU (Nyt. Szt.) Tá.nyelvl formáin: bő. (TSzt.)
A magyar „boldog” szónak sincs kielégítő etimológiája: Bizonytalan eredetű; talán a bódít, bódul ismeretlen eredetű bod-alapszavának származéka; a ’révült, kábult, boldog' jelentésváltozás talán pogány vallásos szemlélettől volna magyarázható.” Pedig ez a szó benne van már a Halotti Beszédben is bovdug formában. Későbbi alakjai: boldog, bodug (Nyt. Sz.) Mint személynév előfordul 1211-ben, ilyen formában: Boudug (Okl. Sz.). Helynév 1256-bál Bodugazunhaza (uo) 1408-ból ismeretes: Dyonisií de Boldogazzonwrsy (uo). Tudjuk, hogy a bódog-ot sokáig és gyakran használták a „gazdag” fogalom kifejezésére is.
...
