Bobula Ida - A magyar ősvallás istenasszonya

Ez az írás szintén bizonyítja, hogy a magyarok (akár az összes többi dzsentil nép) POGÁNYOK voltak és hogy a jóval később megjelent (létrehozott) ellenséges program, a judeo-kereszténység volt az, ami LOPOTT és ELFERDÍTETT alakokat, történeteket és egyéb dolgokat az eredeti pogány ősvallásunkból!

Bobula Ida ironikus módon még egy katolikus pap észrevételeit is felhasználta, aki szintén észrevette, hogy a kereszténységben megjelent nem-keresztény elemek eredetileg a kereszténység előtti igazi ősvallásból származnak.

A magyar ősvallás istenasszonya

A múlt század második felében járta a szegedkörnyéki tanyavilágot Kálmány Lajos katholikus plébános. Észrevette, hogy hívei a szentek tiszteletéhez nemkeresztény eleme­ket vegyítenek és feltette, hogy ezek a kereszténység előtti ősvallás maradványai. Kálmány adatgyűjtésének eredménye mitológiairodalmunk egyik legértékesebb tanulmánya: „Boldogasszony, ősvallásunk Istenasszonya".1 Ebben elmondja Kálmány, hogy népünk kifejezetten „hét” Boldogasszonyt tisztel, akik között a legnagyobbnak tartja a Nagyboldogasazonyt.  Ennek leányai a többi Boldogasszonyok (szülő, fájdalmas, gyertya-szentelő, sarlós, segítő, havi), akik közül legfiatalabb a szűz Kisasszony. A néphit a Kisasszonyt azonosítja a kereszténység "legnagyobb szentjével", Máriával.
(Magyarán a hamis zsidó szűzkurva karaktert az eredeti pogány Boldogasszony istennők alakjaiból lopta és ferdítette el a mocskos kereszténység!)
Míg a Nagy-boldogasszonynak Szent Annát (szintén fiktív figura) tudják.

Jóllehet a keresztény hittan erről nem szól, a nép keddet tartja Nagyboldogasszony napjának. Meddő asszonyok kilenc keddet böjtölnek, hogy a Nagyasszony segítsen rajtuk.

Aki kedden mos, megbántja a Nagyboldogasszonyt a Kedd Asszonyát. Kedden tilos minden erős munka, viszont elkezdésre, elindításra szerencsés a kedd.

Az adatok tömegéből kitűnik, hogy Nagyboldogasszony az élet adója és védője, bőség, termékenység, aratás, növény, állat és ember szaporodásának, egészségének gondviselője.

Kálmány rámutatott kódexirodalmunk adatára, amely szerint Szt. Gellért „tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy a szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák.”2
(természetesen az agymosott pléh-bános fordítva gondolkozik...az igazság, hogy az eredeti istenasszonyt, a Bódogasszonyt, hívta és hívja a piszkos kereszténység "szűz Máriának")

Feltehető, hogy Szt. Gellért térítő törekvései során találkozott egy jó­ságos és fennséges mennyei nagyasszony kultuszával, akiben mintegy Szűz Mária előképét láthatta, akinek tisztelete na­gyobb akadály nélkül válhatott Mária-kultusszá és akinek költői neve sem látszhatott méltatlannak arra, hogy Isten anyját ékesítse. Lehet, hogy ez a meglátás segítette a „nagy té­rítőt” emlékezetes sikeréhez, mikor „a napba öltözött asszony” bibliai idézetét választotta a magyar udvar előtt tartott pré­dikációja tárgyául.3 
(Megint a kereszténységgel megfertőzött ember fordított gondolkodása látszik itt. Hogy a pogány magyarokat egyre jobban megtévesszék, azt hazudták nekik, hogy nyugodtan imádhatják a szűzkurvát, hiszen az teljesen megegyezik a Boldogasszonnyal, ugyanaz. Az igazság az, hogy a zsidó szűzkurva sosem volt azonos a Boldogasszonnyal, csak egy elferdített, elzsidósított kitalált karakter amit a Boldogasszonyból loptak a zsidók.)

Kálmány fejtegetései és adatai nem támogatták azt a finnugor irányzatot (szintén zsidók által kreált) mely több-kevesebb tu­datossággal, a magyarság önérzetének megtörése végett, olyan primitív, gyűjtögető előmagyarokról beszélt, akiknek nem is lehetett mitológiájuk. Az Egyetemi Nyomda „Magyarság Néprajza” kiadványban, a hitvilág-fejezet bő bibliográfiájá­ban hiába keressük Kálmány akadémiai értékezését .4

Egészen más úton, a magyar díszítőművészet keleti forrásainak kutatása közben talált egy ősi magyar Nagyasszony gabonával, gyümölccsel, termékenységgel összefüggő kultuszának nyomaira Huszka József; Asztarte-Boldogasszonynak nevezte.5 Astarte azonban aránylag késői idők istennője. Megelőzte Istar, azt Inanna és valamennyit a régi sumér pantheon anyaistene, Baú vagy Baba.
(Itt egy kis tévedés van Ida részéről: Astarte, Istar és Inanna egy és ugyanaz az istennő!)

A Magna Mater alakja az ókor majdnem minden vallásában megvolt és bizonyos vonásokban minden Magna Mater hasonló. A sumér Baú és a magyar Boldogasszony között azonban olyan hasonlóságok vannak, melyeket sem véletlenséggel, sem az általános jelleggel megmagyarázni nem lehet.
Baú alakját egyrészt a kő- és cseréptáblákon fennmaradt ékírásos irodalomból, másrészt képeiből ismerjük. Ezek legnagyobb része pecséthengerekre vésve maradt ránk. Koronás nőalak, fodros ruhában, trónszéken ül és szimbólumaink valamelyike, az életfa, a termő ág, amit kezében tart, vagy az életvízzel telt serleg jelzik, hogy ő az Élet Nagyasszonya. Van kutyája és madara. Találtak az ásatók számos Baúnak szentelt ivóedényt.

Az ékírásos szövegekből tudjuk, hogy a sumír fénykor­ban,  I.e. 2500 körül, Baú mint a rangban harmadik szerepelt a nagy istenek sorában. Anu égisten és annak első fia, En-Lil viharisten után következett a rangsorban, de "megelőzte" En-Ki vízistent (SÁTÁN), aki az embereket agyagból megteremtette. 6
Bizonyos nyomok arra mutatnak, hogy a történelemelőtti matriarchatus korában Baú, vagy egy őt is megelőző nőalak, lehetett az első isten, a mindenség és minden további isten szülőanyja.7
(FONTOS: "első isten" alatt valójában nem egy személyt kell érteni, hanem a "forrást", ami nem más, mint maga az ANYATERMÉSZET vagy "Isteni Anya", pontosabban a kreatív ereje az Univerzumnak, amit a mindenkiben rejlő Kundaliní kígyó reprezentál!)

Száz évvel ezelőtt csak nagyon kevés kutató sejtett valamit a nagy ókori népről, melyet később mint sumír népet említenek és amelyről ma már tudjuk, hogy az egész nyugati (fehér faj) kultúra forrása ők voltak; vallási fogalmaik közt is sok előkép van, melyek később a kereszténységben "virágoztak ki" (Pontosabban fogalmazva: a mocskos judeo-kereszténységben, elferdített állapotukban, eredeti jelentésüket elvesztve lettek népszerűek, ismertek sajnos!)
Az elmúlt évtizedek során számos munka foglalkozott a sumír mitológiával 8 és ezek alapján elég világos képet alkothatunk magunknak legalábbis a népszerűbb, a feliratokban gyakran szereplő istenek alakjáról. Baú bizonyosan ezek közé tartozik.

Sokat vitatták, hogy a sok istennő-név és kép közül melyek tartoznak Baú alakjához. Természetes, hogy az évezredek során változtak a hiedelmek, de úgy látszik, hogy Baba, a „születést adó” ugyanaz volt, aki Baú, az „élelem adó”; aki Gúla a „hatalmas”; aki Mah: "a nagy"; aki Nin-Anna, a „menny nénje”; aki Gatum-dug: „jóságos nagyasszony” vagy Gasan-Anna azaz „asszonya a mennynek”.

Az istennő alaptermészetére a jelből következtethetünk, mellyel a Baú nevet írták. Ősjele a BAN-nak nevezett űrmérték, egy telt edény képe, melyből tölt, ad, kimér, juttat az istennő. Valószínűleg ez az edény a későbbi bőségszaru ősképe, a BAN, melyben ott van minden dolog teljessége. Az utolsó hang idők jártával lekopott, csak az űrmérték nevében maradt meg; a megfelelő ige a BA lett, melynek jelentése; "ad, juttat." 9  Az Ú füvet, legelőt, növényzetet, élelmet jelent.

Baú a sumír hívő számára a bőség nagyasszonya volt, a nagy ajándékozó. A viharisten "tombolása" után ő mosolygott a szivárványban. Ő a tápláló, a termést adó, és a születés, az anya, a csecsemő, az élet védője. Ruhája minden fodrában meg nem született gyermekek bujkálnak.10
Himnuszok dicsőítik mint a hatalmas Gúlát, aki gyógyít, közbenjár, az ég királynéja és a „világnak világa” („Licht aller Welt"). A különös kifejezésből, hogy ő a „halottak meggyorsítója”, talán arra következtethetünk, hogy élt az erős hit arról, hogy a túlvilági vándorlás megrövidíthető és van újjászületés. (így igaz, reinkarnáció létezik.)

Az ősmitológiák Magna Matereit általában jellemző szülőboldogasszonyi stb. jellemvonásokon túl vannak Baúnak egyéb jellegzetességei is. Kultuszának legtöbb emlékét a lagashi (telloi) ásatásokból ismerjük, melyeknek anyagát a Louvre őrzi. Lagash városistene Ninurta napisten, kit Langdon a bibliai Nimróddal azonosított. Tudjuk, hogy krónikás hagyományaink, — bizonyára nem véletlenül, — Nimródtól származtatják a magyarságot.
Lagashban évente nagy ünnepséggel ülték meg a helyi kisisten, az isteni hérosz és a hozzá leereszkedő nagy termé­kenység-istennő házasságának napját. A városistennek ilyenkor módjában állt kikérni hatalmas asszonya kegyeit népe számára. Ismerünk fejedelmi hála-ajándékot, melyet Ninurta azért kapott, mert „jó szót szólt” a fejedelem érdekében az Istennőnél.

Baú kifejezetten a fű és fa, a termés és aratás asszonya. Különleges ünnepe, mikor a nép először eszik az új gabonatermésből. 11 Gondoljunk a magyar falvak ünnepére, az új kenyér napjára és a Sarlós-Boldogasszonyra.

Külön tanulmány tárgyát képezhetnék az úgynevezett „boldogasszonyi füvek”, melyeket népünk a templomba visz szenteltetni, főleg Nagyboldogasszony napján. 12 Ilyen a csomborka (Mentha Pulegium, L.)13 a napraforgó; ezeket megőrzik és halottaik mellé teszik a koporsóba. Az ökörfarkkóró pedig a "boszorkányok" elkergetésére hasznos. 14 (itt már a boszorkány pejoratív jelentéssel bír és negatív személyt/entitást jelöl)
Egyéb regés növények nevei: Boldogasszony haja, tenyere, cipellője, stb.

Az ősi ábrázolások némelyikén feltűnik a Nagyasszony mellett az úgynevezett „lagashi címer” állata, a kiterjesztett szárnyú napmadár, a mindig visszatérő fényes sas.15 Gondoljunk a régi Árpád-címer és eredetmondánk TURUL madarára. (A sumír TUR szó visszatérést, megifjodást jelent, az UL pedig életerőt.)
(Minden napmadár a tökéletesített isteni lelket szimbolizálja a pogány kultúrákban!)
A sas mellett más madarai is vannak az istennőnek; ezeket nem könnyű meghatározni. Daru? Liba? Gólya? Egyik madárnak neve a BA piktogrammal kezdődik; ez a fecske. (Deimel S. L. No. 5.: „Schwalbe”) Meggondolandó, hogy Magyarországon igen elterjedt hit, hogy fecske és gólya a Boldogasszony madarai.

"A sumír pecséthengereken sorban felvonuló és a Nagy-asszonynak ivóedényt nyújtó nők képe elemi erővel és páratlan pontossággal idézi a sokszor leírt magyar népszokást, a „Boldogasszony poharának megadása” képét."16



 Vésett pecséthenger Baú-Gúla alakjával, kb. Kr. e. 2200-böl. Magántulajdon.
„Az asszonyok titkos avató gyűlésén, melyen férfi nem lehet jelen, a legtekintélyesebb üregasszony kinyújtott tenye­rén felajánl a Boldogasszonynak egy tányérra tett pohár bort és egy süteményt, megköszönve a szülés körüli segítséget és boldogságot kérve az újszülött számára. Mint Szegeden értesültem erről, az "áldozat" elmulasztása azzal jár, hogy az újszülött felnőtt korában, „ha fiú, nem kap lányt, ha lány, nem kap fiút.”

A feltűnő és különleges egyezések közé tartozik a Boldogasszonyokkal kapcsolatban makacsul emlegetett hetes szám, melyhez a szegedi nép a közelmúltban is ragaszkodott. Nehéz véletlen egyezésnek tartani azt, hogy ékírásos szövegek szerint Baú Ninurtának hét lányt szült, ezek mind bőséget árasztó isteni jóttevők. 17 (A hetes szám a 7 csakrára utal.)

 A magyar hagyomány Nagyboldogasszonyának legifjabb és szűz lánya a Kisasszony. Mezopotámiában is átvette volt későbbi korokban Baú egész szerepét egy ifjabb, szűz istennő, Inanna-Istar. Maga a Nagyboldogosszony azonban nem a szüzesség, hanem a szaporodás pártfogója. Kitűnik ez egyik sok változatban ismert népi játékunkból. Leányai körültáncolják a földi anya megszemélyesítőjét, aki pöröl a körön kívül járó Boldogasszonnyal:

- Boldogasszony, mit kerülöd, mit fordulod az én házam táját?
- Azt, kerülöm, azt fordulom, lányod kéretem, lányodat kéretem!
- Nincsen nékem olyan lányom, ki eladó volna.
- Ó ne tagadd, ne tagadd el!...- mondja a Boldogasszony, aki e szimbolikus táncban egyenként viszi el a földi anya lányait, a maga gyönyörűséges szolgálatára. 18

Említsük meg a sumír uralkodók nevében is gyakran kifejezett felfogást, mely szerint a város az istenség tulaj­dona és abban „Istené a szállás” ! Az uralkodó csupán őre, lovagja, fegyveres szolgája az istenasszonynak, akinek esetleg férjül is szolgál. Erre mutatnak az Ur-Nammu, Ur-Nina, Ur-Nanshe, Ur-Baba és egyéb fejedelmi nevek. 19

A mezopotámiai isteneket idők jártával egyre gyakrab­ban jelezték képük helyett a címerükkel, jelképükkel, különö­sen a tartósságuk miatt szép számban fennmaradt határkö­veken. Anu és Enlil istenek jelei például oltárra tett hegyes süvegeik. Baú szimbólumának mibenléte bizonytalan; "megfordított ómegaszerü-jelnek" szokták leírni, Ward szerint ez talán az istennő haja. 20 Valószínűbb, hogy a fátyola, fej-kötője: a szivárvány, népi szóval bábabukra. Valószínűleg ez a mezopotámiai bölcseletben a világmindenség összetartó­jaként ismert „nagy kötelék” az isteni kegyelem jele. Bizo­nyosan összefügg ezzel a fogalommal a magyar néphit, mely szerint a terhes asszonynak a hajába piros szallagot kell kötnie és a Boldogasszony tiszteletére szigorúan főkötő-ben kell feküdnie a Boldogasszony ágyát. A tulipánszerű, „megfordított ómega” amely emlékeztet az asztrológiai Mérleg jegyének ómegájára is, először az ősi „kuduru” (határ, régi magyar formában hutur) köveken jelenik meg, ékírásos szövegekkel, melyek a jelzett istenek haragját hívják arra, aki a kővel védett határt, vagy sírt megháborítaná. Az égi istenek összevont jelvénye; függőlegesen egymás fölé helye­zett rozetták, félhold és tulipán, számos példányban került elő a nagy szittya (hun-magyar) népnek, a párthusoknak Hatra nevű városából. 21
Ugyanezen gondolat végső formái vannak ráfaragva magyar és székely kapubálványokra, kopjafákra. A tulipán-forma az Élet Nagyasszonyának címere, a szívalak Darmah­nak, a csodafiúszarvasnak emblémája.

Talán nem véletlen, hogy a sumir ékírás BAN és BA jelentésű jegye benső kapcsolatban van a BAR-nak olvasott egyszerű X-formájú jeggyel 22
ami többek között szivárványt is jelent; hogy a magyar rovásírásban a B hangot ugyancsak X-forma jelöli; hogy dunántúli pásztorfaragásokon gyakran látjuk a tulipán alatt a kihangsúlyozott X jelet.


 A szimbólumok nagyrészt virágdísszé alakultak, de ezen a kalotaszegi kályhacsempén még látható a tulipánok közt a női alak. (Visky-Bátky-Györffy: L'art populaire hongroise. Budapest, 1928, 107. 1.)
Végül hallgassuk meg a nevek tanúságtételét. A BÁBA pár évszázad előtt a magyar nyelvben is a mennybolt nagy-asszonyát jelenthette, a szivárvány és a délibáb tündérét. 23
Azt, aki a születésnél segít. Csak idők jártával tapadtak hozzá a (negatív) vénasszony és a boszorkány jelentések. 24 (keresztény hatásra...)

A BOLDOGASSZONY-nak megfelelő összetételt, ékírásban nem ismerünk. De felismerhető a három gyök, melyekből a név alakulhatott: BAÚ: "élelemadó", DUG : "jóságos", ÁSAN : "istennő, uralkodónő".25
Külön-külön mindhárom elem előfordul a Magna Mater sumír nevei közt.  A sajátos magyar összetétel egybeforradása bizonyára a néma évezredben történt meg, mikor a mágusok utódai bujdosó lovasnomádokká lettek. Ez kb. I.e. 500. és I.u. 500. közt lehetett, mikor az árva népet csendben vezette a Boldogasszony csillag-szekere 26 a dunavölgyi ígéretföld felé.

A BOLDOG-ASSZONY elnevezés megtalálható az ékiratokon, mint ahogyan Dr. Gosztonyi „Dictionnaire D'Étimologie Sumerienne et Grammaire Comparée” c. munkájában a 132. szófejtés alatt a sumir BA-DUG összetételt azonosítja a magyar BÓDOG szavunkkal és ASAN = „isten-nő”, uralkodónő.

A „Baú” név szabad fordításban: Bő fű, termés, áldás. — III. A DUG sumír szót Deimel így fordítja: „gut, süss, fröhlich, schön sein, erzeugen” (V. ö. a „dug” ősi magyar szóval, amely „ültet, meggyökereztet” jelentésű is. L. a későbbi fejleményt, a „dugvány-t”)

 A második szótag járulékszerűségét még érezhette az Érdy kódex írója, aki így használja a szót: "Nagy sok yozagot gyoeyte es bodwl mwleek kyve." (Ny. Sz. 269. 1.)
Másrészről feltehető, hogy a bódog összetételi eredete már Szent Gellért korában is bizonyos mértékben elhal­ványodott, de az, hogy ő „ez világ nagyasszonyának” értelmezte, még bizonyos ép kultuszra mutat.

Később a „bódog” szóban bennfoglalt „bő, nagy” jelentés végleges elhalványodásakor lehetett szüksége a nyelvhasználatnak arra, hogy ezt kifejezze s innen a Nagyboldogasszony. A boldog-beatus jelentéstarta­lom valószínűleg későbbi, latin egyházi fordítások hatása: a „beata virgo Maria"-fogalom alapján lett a többi „beatus"-ból is boldog. Mindezek alapján fel kell tennünk, hogy a magyar „boldog” szó sumír szavak egyenes leszármazója. (Ez egyértelmű. A Beáta név pedig ezért jelent "boldogságot".)

Hátra vannak még a "nagy" és az "asszony" szavak. A magyar "nagy" valószínűleg a sumír MAH megfelelője, igen ősi gyök, ami megvan az indoeurópai nyelvekben is. (Magnus).
A magyar „asszony” szót nyelvészeink az alán nyelvből származtatják. Az oszéteknél mint achsin „úrnő” fordul elő. De honnan jött az osztétekhez? Valószínűleg a sumír GASAN volt az őse (Dal 85: Herr, Hochgestellter, doch zumeist Herrin, Königin, Göttin.) Az elamitáknál G nélkül találjuk a szót: USAN azaz „istennő” (DS. 109), az akkádok pedig már a „feleség” értelmében használták az ASSATU szót. A törököknél KATUN lett a GASAN-ból.
A sumírok éppúgy szekérnek látták a későbbi nyugatiak által Nagymed­vének nézett Göncölszekeret, mint a magyarok. Az istennő szekerének tartották, — ahogy a. csallóköziek szerint is „tündérkirályné szekere”.


Vésett pecséthenger Baú-Gúla alakjával, kb. Kr. e. 2200-ból.
Magántulajdon. (Ward, Seal Cylinders of Western Asia, Washington, 1910, 217.)
-----------------------------------------


1 Bp. 1889. M. T. Akadémia.

2 „Az ő tanácsáriak intéséből a-koron kele fel, hogy az zyz Mára: az Magyarorszaagban bodog azzonnak, awagy ez wylagnak nagy azzonpa­nak hyvnak, zent Istwan kiral es ez zegeen orzagot bodog azzon orzagaanak newezee.” (Erdely Codex 554b. Marg. L. 15). Szarvas-Simonyi Nyt.  Sz. I. 130. I.

3 Kis Magyar Legendárium. Ford. Tormay Cecilia. Bp. 1930. 88. I.

4 Solymossy Sándor: A magyarság hitvilága. A Magyarság Néprajza. Bp. 1943. IV. köt. 340. 1.

5 Huszka József: A magyar turáni ornamentika története. Bp. 1930. Pátria.

6 En-Ki, azaz SÁTÁN, "a Föld Mélyének ura", aki teremtményeinek az éltető édes vizeket adja. ő menti meg a télen gyengülő napot is, ő hozza vissza a csodálatos fényes fehér szarvas képében. Ő a szittya népek segítője, vezérállata; DARAMAH neve„ mely sumírul Nagy Szarvas-t jelent, a magyar Durumó névben maradt meg. Ez, boszorkánypöreinek adatai szerint, az alvilági szellemek, az ördögök fejedelme.
(A LEGNAGYOBB JUDEO-KERESZTÉNY HAZUGSÁG ÉS TORZÍTÁS HOGY AZ EMBERISÉG IGAZ TEREMTŐ ISTENÉT, ENKIT AZAZ SÁTÁNT EGY GONOSZ, NEGATÍV LÉNYNEK FESTIK LE A ZSIDÓK! Szerencsére ezek az ősi nevek BIZONYÍTÉKUL állnak az ellenkezőjére. Sátán (Enki) az emberiség igaz és jóságos teremtője!)

http://arjamagyar.blogspot.hu/2014/07/bobula-ida-nagy-szarvas.html






7 M. Lambert et I. R. Turnoy O. P.: Les statues D. G. E. st H. de Gudea (Textes concernant la déesse Bau) Revue d'Assyrlologíe et d'Archéologie Orientale. 1952. Vol. XLVI. P. 91.

8 A. Deímel: Pantheon Babylonicum, Roma, 1914. Institutum Biblicum.

9 Egyik himnuszban így beszél városa népéhez Baú:

„Az én palotám ura tökéletes.

Keze, mely az országot védi, tökéletes.

Az eső, amit én adok a hálás fáknak, tökéletes.

A feleség, akit én adok az urának, tökéletes.”

J. Dyneley Prince: A hymn to the goldes Baus, Old Testament and Semitic Studies in memary of W. R. Harper, Chicago, 1908, p. 325.

10 Thorkild Jacobsen. Mesopotamia: The Cosmos as a State. Before Philosophy. 1949. London. p. 158.

11 „Manducabantur primiciae frumenti”. Deimel: Panth. Bab.

12 Bálint Sándor: Népünk ünnepel.  Bp. 1938. Szt. István Társ. 280 és 189.1

13 A név emlékeztet az illatos fűszernövényt jelentő sumír „sem­bírida” szóra. Még közelebb áll ehhez az erdélyi fűszervirág,  a csombord, (Satureia Hortensis L.) neve

14 Gárdonyi Géza leírja „Az én falum"-ban. I. köt. 48. 1.

15 A sas mellett más madarai is vannak az istennőnek; ezeket nem könnyű meghatározni. Daru? Liba? Gólya? Egyik madárnak neve a Ba piktogrammal kezdődik; ez a fecske. (Deimel S. L. No. 5 : „Schwalbe”) Meggondolandó, hogy Magyarországon igen elterjedt hit, hogy fecske és gólya a Boldogasszony madarai.

16 „Az asszonyok titkos avató gyűlésén, melyen férfi nem lehet jelen, a legtekintélyesebb öregasszony kinyújtott tenyerén felajánl a Boldogasszonynak egy tányérra tett pohár bort és egy süteményt, megköszönve a szülés körüli segítséget és boldogságot kérve az újszülött számára, Mint Szegeden értesültem erről, ,az áldozat elmulasztása azzal jár, hogy az újszülött felnőtt korában, „ha fiú, nem kap lányt, ha lány, nem kap fiút.” Adatszolgáltatóm Sánta Katalin (50 éves) 1928-ban.

17 A hét leányra vonatkozólag: T. Pafferath: Zur Götterlehre in den altbabylonischen Königsinschriften. Paderborn, 1913. Ed. Schöning. 101. 1. és Deimel: Panth. Babyl.: septem filiae geminae, quac abundantiam dant omnibus hominibus. L. még a magyar népmesékben az „erdőt zöldítő, mezőt virágoztató” királylányokat.

18 A magyar népzene. I. Gyermekjátékok. Bp. 1951. MTO. 186. 1

19 A sumír UR szó ősjele a kutyafej és alapjelentése: őr
További jelentések: erő, erősség, fegyveres szolga, katona, kutya, oroszlán, férfi, férj. A szót minden sumír szójegyzék közli.

20 Wílliam Hayes Ward: The Seal Cylinders of Western Asia. Washington, D. C. 1910. The Carnegie Institution. 404. 1.

21 A még kiadatlan hatrai anyag egy részét az Archaelogical Insti­tute of America 1952. dec. 39.-i gyűlésén Ismertette Harold Ingholt, a Yale egyetem tanára.

22 P. A. Delmel: Sumerisches Lexicon. Roma, 1938 Institutum Biblicum. II, No. 5.

23 Könnyű 'előre látni az ellenvetést, hogy a BABA szó szláv eredetű. Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy tisztázásra vár állítólagos szláv „jövevényszavaink” alapvető problémája: hogyan kerültek ezek a szláv nyelvekbe? Mert aránytalanul nagy részüknek nincs megfelelője egyéb indoeurópai nyelvekben, viszont van megfelelője mezopotámiai nyelvekben, az ősrégi kultúrközpontban, ahonnan a művelődés fogalmai és szavai szétsugárzottak.

24 Ahogy a trónvesztett istenségből (Sátán) ördögfejedelem lesz, úgy vál­hatott az égi Nagyasszony lényének át nem keresztényesíthető része "boszorkánnyá". De fennmaradt az ősi hitrege, tisztán és felismerhetően a Déli Bába jó tündérről szóló magyar mesékben. Ipolyi Arnold bizonyos fenntartással közli a regét, attól félve, hogy nem valódi népi költés. Pedig a regét tartalma igazolja; közlője nem ismerhette a cseréptáblákról csak később leolvasott archetypust, a sumir teremtésmondat, a szélisten diadal­mas küzdelmét a szörnyű tengerasszonnyal. (Ipolyi Magyar Mythológiája 1853-ban jelent meg) Értékes kirgérzllér, a. bojtúrból lett szobrász, Finta Sándor közlése a mennyei fehér jószágot, legeltető Délibábról. (Herdboy of Hungary, N. Y. 1932. Harper.)

 25 A sumír ba-nak valószinlilcg több megfelelője is él a magyar nyelvben, elsősorban a Irű. A magyar bő etimológiája, Bárczí szerint vitatott és bizaeytalan. Tucn régi o-va.vunk, régi alakjai BEEW és BEU (Nyt. Szt.) Tá.nyelvl formáin: bő. (TSzt.)

 A magyar „boldog” szónak sincs kielégítő etimológiája: Bizonytalan eredetű; talán a bódít, bódul ismeretlen eredetű bod-alapszavának származéka; a ’révült, kábult, boldog' jelentésváltozás talán pogány vallásos szemlélettől volna magyarázható.” Pedig ez a szó benne van már a Halotti Beszédben is bovdug formában. Későbbi alakjai: boldog, bodug (Nyt. Sz.)  Mint személynév előfordul 1211-ben, ilyen formában: Boudug (Okl. Sz.). Helynév 1256-bál Bodugazunhaza (uo) 1408-ból is­meretes: Dyonisií de Boldogazzonwrsy (uo). Tudjuk, hogy a bódog-ot sokáig és gyakran használták a „gazdag” fogalom kifejezésére is.

...

A magyar az ősi árja nép

A Hungar és Magyar név értelme


Nemzetünk mai neve Hungár és Magyar. Saját nyelvünkön írva és szólva a Magyar nevet használjuk, de amikor idegen nyelven szólunk magunkról vagy mások írnak rólunk, a Hungar nevet alkalmazzuk. Nem azért mintha a Hungar nem lenne a magyar nyelv szótárából eredő szó. Magyarázata inkább az, hogy a Kárpátmedence akkor nyerte első egységes politikai szervezetét, amikor ott a nemzetnek hun ága volt az úr, így az országra és annak népére ez a név került forgalomba, noha ugyanakkor már ott voltak a magyar ágból eredő törzsek is. Amikor aztán a kocka fordult és a hun ágból eredő dinasztia helyére Árpáddal a magyar ágból eredő dinasztia lépett, az uralomváltozásnak megfelelően a Magyar név szolgált az ország és nemzet megjelölésére. Az uralomcsere idején azonban a külföld már megszokta, hogy a Kárpát-medence népét és országát a hunokról nevezze, ezért az ő használatukban megmaradt a régibb, hunok elsőbbségét emlékezetbe idéző elnevezés.


A Hungár és Magyar között fennálló különbséget az árpádi hullám magasabb köreiben úgy látszik még tudták. Kiev körül, amikor Árpád útban volt öröksége átvételére, egyes hun töredékek nem akarták magukat az ő vezetésének alávetni, mert bizonyára még a régi, Attila korabeli dicsőségben éltek a két nép rangját illetőleg. De Árpád, a hatalom tényleges birtokában királyinak érezte magát és a hunokat, a régi eb és farkas szimbólumú népet nem tekintette olyan harapósaknak, mint voltak régen; hanem őket gúnyosan és egyszerűen kutyákhoz hasonlította, akik az ostor (Est-ura) pattogására észre térnek és engedelmeskednek (167m. I. 44), Árpád azon is megütközött, hogy miután az első kárpátországi erősséget Hunuarat azaz a hun úr székhelyét (mai Ungvár) bevette, őt a helybeli lakosság Hungária fejedelmének nevezte. Micsoda sértés ez a Szcítiából kijött Hét- Magyarok fejedelmére (167m. I. 53, 81 sk)!


Amikor azonban Árpád már hatalma alá vetette az összes kárpáti magyar nyelvű törzseket és az egyesítésben azok segítségét messzemenően élvezte és az ország kormányzását velük egyetértésben rendezte be, maga pedig az egyik helybeli fejedelem leányát feleségül vette, a hun és magyar népesség annyira összekeveredett, egybeolvadt, hogy a Hungari és Magari között többé különbséget tenni nem lehetett. Nagyon jól érzékelteti a fejlődésnek ezt az állomását a Képes Krónika, amelynek írója a kárpáti ország lakóiról azt mondja: neveztetnek "vulgariter Magori sive Huni", hazai nyelven magyarok vagy hunok (167m. I. 286; 83m. 91). A hunok és magyarok népi egysége és a két név egyértelmű használata jut kifejezésre más íróknál is, akik a hunok uralmát "A Hungarusok első betelepülése Pannóniába" címen adják elő, és amikor az Árpádok magyar uralmáról szólnak, fejezetüket így címezik: "A második bejövetelről" és rögtön utána megmondják, hogy "újra visszamentek Pannóniába". De már a hunok idejében is felváltva használták a két kifejezést, Attilát nemcsak hun királynak, hanem magyar királynak is mondták s ő a külföldiek szemében is "Hennar Madir": Honúr Magyar, azaz Magyar Honúr volt (82m. 130; 124m. 74; 146m. 133). A hun uralom után tudunk olyan hun-magyar törzsszövetségről, amelynek 527 körül a Meótisz vidékén előbb hun királya volt, azután magyar királya lett?(20) A Hungár és Magyar név tehát régóta egymással felcserélhető, azonos jelentésű név.


A Hungari névvel kapcsolatban meg kell még jegyeznünk, hogy ez a kárpát-medencebeli magyar nemzet teljes neve, rövidített alakja pedig a Huni, H nélkül Uni. A két név jelentése azonos. Orosius negyedik századi történetíró idevágó feljegyzése ezt félreérthetetlenül igazolja, amely szerint "Pannónia európai ország, amit nemrég a HUNok foglaltak el és amit ez a nép saját nyelvén HUNGARIAnak nevez". (21) A Hungari és Huni azonosságát a későbbi kútfők is sorozatosan vallják, számos esetben filológiai pontossággal: "Hungari id est Huni; Huni qui et Ungari dicuntur; Ungari etiam Huni sunt appellati", magyarul: Hungari más szóval Huni; Huni, akik egyidejűleg Ungarinak mondatnak; Ungari, akiket Huninak is neveznek (82m. 131 sk; 83m. 68; 146m. 185, 266). Ha a Hungari névből a szókezdő H elmarad, ez a dolog rendjén van, mert a régi magyar nyelvben a szókezdő H-t gyakran nem ejtették ki és ezért a fonetikus írásban nem is volt szükséges jelölni. A jelenséget a nyelvészek jól ismerik és nyilvántartják.



Miután a Hungari név használatát és grafikai alakjait megismertük, vizsgáljuk meg annak etimológiai értelmét. A Hungari és Huni név, éppen úgy mint a Magari, a régi forrásokban i hanggal végződik. Ez nyilvánvalóan a szó végéhez tapadó képző és nem a latin többes szám jele. A középkori magyar írók ezt tudva, néha szükségét is érezték, hogy a név latin többes számának kifejezésére ahhoz egy második i betűt illesszenek. Így jár el például Anonymus, amidőn a Hungarii és Magarii alakot használja (167m. I. 33). Ha tehát az i képző, az alapszó HUNGAR. Ez utóbbi viszont két egytagú szó összeolvasztásából jött létre, középre illesztett G hanggal, ami a többes szám K ragjának lágyított változata: Hun-G-Ar. Ez abból is következik, hogy az összetevő elemeket külön is használták, egyes személyekről szólva, HUNI és URi (ÁRi) alakban, az egész népről szólva pedig többes számban: Hun-i-k illetve Ár-i-k alakban.


Mit jelent a névben szereplő két egytagú szó, a Hun és Úr? Az első a mai ,hon' szavunk egy árnyalattal mélyebb magánhangzóval ejtett alakja miként népiesen szólva ma is "otthunt" mondunk az irodalmi ,otthon helyett. Jelentése ,lakóhely, haza, táj', mint eddig is gondolták (146m. 104) Az. Úr részleg viszont a sokféle értelmű ,úr' szavunk, ami általában parancsoló személyt jelent. (23) Eszerint a Hun-gar annyi mint Hon-ok-Ura az ország minden lakóterületének ura, királya. A Hungar (Hunkar) képzővel bővített alakja viszont a király uralmi területéről származó egyes embert, az ország lakót jelenti. Ha a népet gondolták, ugyanezt a kifejezés többes számban használták: Hungarik, Hungarok. A népnév képzés formulája tehát ez: lakóterület + a többes szám ragja + az úr vagy parancsoló személy + az i képző és + a többes szám ragja. Az első K, amely ma G- vé lágyult, a régibb grafikai formákban még szerepel, mint a Honkarié, Ankarik, Inkerik alakban.


A Hungari név formulájának ismeretében a MAGARI név etimológiáját is azonnal megértjük. Ez is két összetett szó, raggal és képzővel bővítve: MA-k-AR-i vagy MA-g-AR-i, az egyes embert jelenti. (24) Népre vonatkoztatva, a kifejezés kiegészül a többes szám k ragjával: Makarik Magarok, Magyarok. Ez a név mindössze annyiban különbözik az elsőtől hogy a Hon részleg helyére a Ma szó terült. Ez a szó a jelenlegi magyal nyelvben már nem közhasználatú, de a rokon nyelvekben még igen és pontosan azt jelenti, amit a Hon. (25)

 A pozícióban levők itt is követte törvényszerű sorsát és az eredeti Makari alak mellett létrehozta a Magari, Mahari, Matari, Mazari, Magyari grafikai formát, a népnév pedig hangrendbe illeszkedve Makarik helyet felvette a mai Magyarok alakot. Ennek is megvannak rövidített alakjai a Magi, Madi (v. ö. Huni), illetve Maari, Mári, Maori, Mauri. Két nemzetnevünk etimológiája annyira világosnak látszik, hogy szükségtelennek tartjuk az eddigi magyarázatokra kitérni és azokat cáfolni. 26


Végül észre kell vennünk, hogy a HungARI és MagAR,I névben, valamint a HungARIA és MagARIA elnevezésben, az URI, ARI, ARIA részleg olyan elem, ami sok magyar származású nép nevében előfordul, olyanokéban is, amelyek magyar származására eddig nem gondoltunk, mint például a régi Európában ("Európa I") élt Lig-úr-i, Ib-ér-i, Ili-yr-i és Ta-úr-i nevekben is. Ez a közös Ari, Ária elem a nagy magyar népcsalád összefoglaló neve. Ebből az következik, hogy a magyar népek az igazi árja népek, az ő nyelvük az igazi árja nyelv, az ő országuk az igazi árja ország. A magyar nép, nyelv és ország árja mivolta nagy horderejű megállapítás, de mégis olyan egyszerű, mint Columbus tojása. Nem is mi vagyunk az elsők, akik a magyar nép és nyelv árja mivoltát felfedezzük; megtette ezt előttünk Lukácsi Kristóf, aki más úton jutott ugyanerre az eredményre. Így fejezte ki gondolatát: "Nézetem szerint a magyar faj, ha nem maga sajátképi főtörzse az áriai nép- és nyelvosztálynak, annak kétségtelenül egyik rokon ága; mire nézve bármint is törekedjenek némely magyar nyelv- és régiségkutatók... (más) nyelvekkel hozni kapcsolatba, azt velem felhozott érveikkel elhitetni nem fogják... a magyar nyelvnek kulcsát csakis az áriai nyelvekben kell keresnünk" (123m. 200 sk).


És megismétli: "Midőn azt mondom, hogy a magyar nyelv az áriai vagy zend (szent) nyelvosztályhoz tartozik, a magyar nyelv és régiségek körüli több évi vizsgálódásaimnak eredményét mondom ki" (123m. 199). Ma ezt a nézetet teljesen aláírjuk és megerősítjük, hogy a magyar nyelv és a magyar nép az árja nyelv és árja nép sajátképi főtörzse és roppant csodálkozunk, hogy ezt eddig nem tanították és nem ment át a köztudatba. Ha tehát pontos és történetileg is alkalmazott megjelölést akarunk használni a mi nyelvünkre és népünkre, meg a magyarral rokon nyelvekre és népekre, a jövőben ne finnugor nyelvekről és ne finnugor népekről beszéljünk, hanem árja nyelvekről és árja népekről. 27


Mivel időben nem foglaltuk le magunkat az árja kifejezést és nem igényeltük magunknak a vele összefüggő ragyogó múltat, a senki vagyonára rátették kezüket mások és az egész árja történetet bekebelezték Pedig azok nevében nem szerepel a mondott népcsaládra utaló ARI szócska


Ők nem ,urak', nem ,árják', hanem Deutsch, Engels, Saxons, Juts, Vandals és hasonlók. Ennek ellenére mégis árjáknak mondták magukat, minket pedig leázsiaiznak. Újabban azonban rájöttek tévedésükre és többé már nem nevezik magukat árjáknak. Gordon Childe ezzel kapcsolatban így szól: "... az árja megnevezést egyes 19. századi filológusok hozták forgalomba, hogy vele a rokon (indoeurópai) nyelvek beszélőit megjelöljék Ma már tudományos használatban ezt a kifejezést csak a hindukra, a: iráni népekre és a Mitanni uralkodóira használják." De már Childe professzor előtt L. A. Waddell is határozottan állást foglalt: "Bárhogy is álljon a dolog, a nordikus rassz kifejezés egyáltalában nem használható az árja faj párhuzamos kifejezéseként, mivel az északiak csak későn kialakult ága az árják egyik alosztályának. Korábbi munkáimban a divatot követve vagy félrevezetve néha-néha én is alkalmaztam ezt az (árja) kifejezése a mondott párhuzamos értelemben, bár legtöbb esetben tiltakozólag, hozzáfűzve ,az úgynevezett nordikus rassz'. A kifejezést azonban most már ilyen vonatkozásban teljesen el kell hagynunk, ha el akarjuk kerülni a szükségtelen zavart és anakronizmust". 28


A hunok, magyarok és rokonaik nyelvének és népének árja mivoltából sok minden következik. Egyelőre csak annyit jegyezzünk meg a Hungar és Magar fonalán, hogy a mai magyar nemzet ősei nem szervezetlen ural-szibériai kóborló bandák konglomerátuma volt, amely annyi helyről kölcsönözte volna össze szótárát, ahány felé lökte őt vándorútján az élet vihara, miként ezt a finnugor nyelvészek kispekulálták és nyomukban. s a külföldiek gúnyosan ismétlik. A mai 15 millió magyar az egyetlen épen maradt ága annak a hajdan sokszorosan több milliót számláló csodálatos tehetségű árja fajtának, amely az emberi beszédet megalkotta és az első magas kultúra fáklyáját meggyújtotta és a föld kerekségén végighordozta.


Forrás:

Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete

Öregisten, Jóisten

Mielőtt elolvasod ezt a bejegyzést, kérlek kattints előbb ide:

http://arjamagyar.blogspot.hu/2013/10/satan-enki-melek-taurus-shiva-lucifer.html

Öregisten, Jóisten

ENKI - EA -a magyarok Öregistene, Jóistene, akiből az Ellenség gonosz ördögöt fabrikált! Ő Sátán, az emberiség igaz teremtője, DARA-MEH a csodaszarvas...

"Vajon ki nem hallott volna már egyet-mást Szaturnusz uralmáról, mikor földünkön a műveltség mennyei korszaka fénylett. Ha végigtekintünk a regetáron, mindjárt ő tűnik szemünkbe elsőnek. Vele kezdődik az emberi történelem. A legelső „istenkirály” igazságos uralmával kezdődött el minden. Emléke számos fejlett kultúrában fennmaradt. Így az orfikus kozmológia központjában is Auriton- Szaturnusz-Kronosz volt azon nevezetes hatalmasság, mely terminus alatt a „mérhetetlen időt”, az Aranykor fogalmát értették. Ő volt az a bizonyos őskezdet, úgymond maga az „Öreg isten”. Máshol a turáni regék Túr apója. A hindu hagyományok őskirálya: Jama. Az iráni Avesztában Jima ksaéta, mely névből állítólag a későbbi keletű Janusz eredt. Macrobiusz vallomása szerint ő volt a „legelső az istenek között”, akit kezdetben nem Janusznak, hanem úgymond Eanusz néven ismertek. (V.ö., Macrobius: Saturn)

Tudva levő ugyanis, hogy a szumér mitológia beállítása szerint a felső világ istenkarának Ea = Eanusz volt a legfelsőbb alakja. Számos mezopotámi agyagcilinderen úgy van ábrázolva, miként trónon ül és mindig
az „isteni hatalom” jelképe, királyi és istenségi jelvényként egy bikaszarvas föveget, avagy szarvakkal díszített koronát visel a fején. Jelenlétének különleges jelzőit a szarvas állatok képezik. Ezért igen fontos itt Lenormantnak azon megállapítása, miszerint Ea másik neve mul Gula, ez a név azonosítja az istenséget a Vízöntő jegy mellett lévő csillagképpel, amit ma Baknak hívunk, de a szumérok ugyanezt a zodiákus jegyet a szarvassal ábrázolták. Viszont ennek az Ea = Eanusznak - miként ismeretes -, ezen közismert nevein
kívül  pl. még számos magasrendű rangjelzője, titulusa volt. Mindenekelőtt volt A-lulim, ezen kívül ott az ismertebb En-ki. Minket elsősorban az A-lulim névszó érdekel, ugyanis történetesen T. Jacobsen
ezt írja róla: 
„Ez az A-lulim szó szarvat, szarvas agancsot jelent.”
Dr. Bobula Ida, egyik tanulmányában mindezt tovább viszi. Ahogy írja: „Enki-nek sok neve volt. Ezeknek egyike Darah-mah = Nagy szarvas. (...) De a Nagy szarvas név mellett En-ki még más nevet is viselt: Dargim-gim = a „Világosság atyja.” Azt már a tudósok is észre vették, hogy a szkíták apja: Héraklész által üldözött „kerinai” szarvas azaz „kerinitisz” elnevezése csak későbbi keletű, amely tévesen lett „kerinai”-nak értelmezve, mert hiszen a kerinitisz szó épp úgy, mint a vele rokon latin kornutus szó, szarvakkal bíró állatot jelölt. De hát ott van az olasz „cerva”¹ szó is, mely lényegében a szarvas szavunk származékának tekinthető.

Alapjában véve etimológiailag a „kronos” szó is feltűnően megegyezik az A-lulim-mal, mivel mindkettő szarvast, agancsost jelentett. Ebből adódott az a hiedelem, mely szerint Koronos-Kronos-Szaturnusz történeti emléke úgy hagyományozódott ránk, mint egy „fénylő szarvú istenség”, vagy „égi bika”, kinek „fénylő lénye” alkotja a Kozmosz állagát, magát a kozmikus eszenciát. Máshol az óiráni ősregék Verethragnyája, amely egy „kőszáli bak” képében szarvai közt hordja Ahura-Mazda mennyei glóriáját.
Ezen hagyományhoz hasonló bolgár változatokból kitűnik, hogy a csodaállat szarvai között, azaz a homloka fölött, a fölkelő napot hozza, szarvai hegyén valamint szőrén, azaz teste két oldalán is csillagok ragyognak,
de a magyar változatok szerint ezen csillagok, „gyújtatlan gyulladó” és „oltatlan elalvó” gyertyákat mondanak. A szarvas homlokán van a Hajnalcsillag, mely a többinél sokkal nagyobb,
szügyén pedig a Hold ezüstös korongját hordja. ..."

Forrás:

www.osservatorioletterario.net/appendice-fuggelek63-64.pdf

"...Ezért a hunok és magyarok neve KI-EN-GIR volt, mely „Isten gyermek”-et jelentett. Hasonló elképzeléssel a bolgárok is BE-EL-GAR-nak nevezték magukat, ami azt jelentette, hogy BA-AL gyermekei.
A HUN-GAR név isteni eredetét megtaláljuk az ékírásos táblákon, melyeken az is
áll, hogy HUN-GAR volt az első népe a földnek...."

Forrás:

http://www.magtudin.org/Botos_Laszlo_Hazateres.pdf


Ajánlott olvasmány:
Bobula Ida - A nagy szarvas (angol cikk)

http://www.stavacademy.co.uk/mimir/greatstag.htm

Hámori Frédi - Magyar mitológia, Isten és az ő segítői

http://users.cwnet.com/millenia/myths.htm


Idézet Hámori Frédi fenti írásából:

"A teremtő isten

...A fő istent és teremtőt, a világ teremtőjét egyszerűen ISTEN -nek neveztük. Ma is használt
ez a szó a kurdok által is.
A legfontosabb titulusa ISTEN-nek még a TEREMtő, amely a TEREM szón alapul, TEREMteni.
Bizonyos finnugor törzsek szintén használják a TAREM kifejezést az ő főistenük nevére.
Amíg a nyelvészek még mindig vitatkoznak az eredeti és közös gyökérszó finnugor jelentésén, ez elég egyértelmű magyarul. Ez a név megtalálható mind a távol keleten TarimBasin nevében, Nyugat-Kínában, mind Indiában az Életfa nevében dravida nyelvű családok között. A sumér nyelvben a neve Darama, a tudás, a bölcsesség, a növények és vizek istenének
Enkinek az egyik titulusa. A középkorban ennek a pogány istennek a nevéből lett a DOROMO, illetve DRUMO, amiből ördögöt csinált a keresztény egyház..."


Idézet Bobula Ida: A magyar nép eredete c. művéből:

"...Érezték, hogy az ő saját jelképük a szarvas, a fenséges, szép, ártatlan állat, a nagy fény hordozója, a Napnak a barátja. Az istenség az istenek családjának apja volt, valamennyien jóakaratúak
az emberhez, – sumírul: ENKI-EA volt a neve, és DAR-MEH is, a NAGY SZARVAS.
Ez a szarvas motívum, amelyet erős vallási érzés és ősi hagyomány vesz körül, gondos tanulmányt érdemel.
Sumíriában ez teljesen bizonyított és világos volt. Nagyon nagy számban tér vissza a chatti kultúrában.
A szittya művészetnek a legkövetkezetesebben előforduló motívuma, – nem csoda. A szittyák legendás őse Targitaos, – "az isteni TAR sarja", amely már pontosan megfelel a sumír dar = szarvas szónak. A csodálatos szarvas, – csodaszarvas, aztán később megjelenik a magyar népművészetben, legendákban
is. Az első magyar herceg, akit követül küldtek Konstantinápolyba,amint a görögök feljegyezték, – Termach-os volt. Ennek a hangzása pedig nagyon hasonló a sumír DARMAH-hoz."


........FOLYTATJUK........