Forrás:
http://satankonyvtara.files.wordpress.com/2014/03/a-keresztc3a9nysc3a9g-leleplezc3a9se.pdf
Részlet Edmond Paris „A Jezsuiták titkos története” című, 1975-ös könyvéből:
A szerzőről beszélve:
Egy ilyen mértékű összeesküvés felfedésével az életét tette kockára. Edmond Paris soha nem ismert
engem, de én anélkül is ismertem, hogy személyesen találkoztunk volna: én és más Jezsuiták
különleges eskü és fogadalom alatt megkaptuk azoknak az európai egyéneknek és intézményeknek a
nevét, akik veszélyt jelentettek a Római Katolikus Intézmény céljaira. Az ő nevét is megadták.
Edmond Paris munkái a Római Katolicizmusról aktuálissá tették a Jezsuiták fogadalmának azon
részét, mely szerint: 1) el kell pusztítani őt, 2) el kell pusztítani hírnevét, beleértve a családját is, és
3) el kell pusztítani a munkáját.
-Dr. Alberto Rivera
(volt Jezsuita pap)
A Jezsuiták titokban folyamatosan a Római Katolikus Intézmény két fő céljáért munkálkodnak: 1.
Mindent átfogó politikai hatalom, és 2. Egy mindent átfogó egyház, melynek célja a Jelenések
könyvének 6, 13, 17. és 18. fejezetében foglalt jóslatok beteljesítése.1
A Jezsuiták (Jézus Társasága) a katolikus egyház kémjei és merénylői. Azok az emberek akik úgy
hiszik, ez az intézmény vallásos vagy spirituális, azokat sajnos átverték. Ez mindig, minden
tekintetben politikai szervezet volt. Egy politikai arcvonal, ami olyan kitalált vallási karakterekkel
és ünnepségekkel manipulálja az embereket, amiket korábbi vallásokból tulajdonított el. Az állam
és az egyház szétválasztása semmit sem jelent a katolikus egyháznak, megállás nélkül, minden
eszközt bevetve küzd a világuralomért. Ez az intézmény tömeggyilkosságra, kínzásokra, zsarolásra,
szervezett bűnözésre, hazugságokra, és az emberiség valódi spiritualitástól való megfosztására épül.
Királyokat, királynőket, nemeseket, elnököket, kormányokat irányítanak, és közel mindenkit akinek
hatalma van.
Vannak legendák egy Fekete Pápáról. Ez csak egy mítosz, amit azért találtak ki, hogy áthárítsák a
felelősséget a katolikus pápáról és bűnözőklánjáról. Valójában a Hegelianizmus egyik fogalmát
használják fel, mikor mindkét oldalt megjátsszák, hogy a kezükbe vehessék az irányítást. Ez
hasonlatos ahhoz, mikor valaki a tiltott droghasználat ellen prédikál, nyíltan a Drogellenes
Akciócsoportnál dolgozik, de a DEA-n kívül drogcsempészettel, terjesztői körrel dolgozik. Míg a
katolikus egyház nyíltan vallásos és karitatív intézménynek vallja magát, titokban szervezett
bűnözéssel foglalkozik, és kéz a kézben dolgozik együtt a zsidó kommunizmussal.
A protestánsok boldogan átkozzák a katolikusokat, és imádják besározni őket, mivel a felelősség
áthárítása szükségtelenné teszi annak magyarázatát, hogyan történhettek ismétlődően ennyire undok
cselekedetek a keresztény egyházakban. Természetesen mind tudjuk, hogy ezeknek a bűnözőknek
mindig Sátán volt a bűnbakjuk, mivel túl buták és elvakultak voltak észrevenni, hogy saját istenük
az, aki mindig átveri őket.
Loyolai Ignác volt a Jezsuita rend alapítója. A protestáns reformáció már azelőtt komoly kárt tett a
katolikus egyház addig megkérdőjelezhetetlen befolyásának, mielőtt megjelent volna. Ignác úgy
vélte, a katolikus egyház elveszett hatalmát csak úgy lehetne visszaszerezni, ha megerősítenék az
egyházi törvényeket és a pápa befolyása alatt álló világi tanításokat, és nem csak életeket vennének
el az Inkvizícióval ahogy azt a dominikai papok és apácák tették, de titokban az élet minden
területére behatolnának.
Jézus Társaságának megalapítását 1540-ben fogadta el III. Pál pápa, a Jezsuiták pedig a pápa
szolgálóinak nyilvánították magukat, feltétlen engedelmességet fogadva neki.2
Ignác a korábbi katolikus vezetőknél jobban tudta, hogy egy embert úgy lehet legjobban
befolyásolni, ha befolyásolja az elméjét. Spirituális erőket használt, amiknek később már nagyon
nehéz volt ellenállni. Olyan erőket, melyek minden irányelvnél és doktrínánál tartósabbak; ezek az
erők évekkel azután is felszínre bukkanhatnak, hogy utoljára említették őket, s olyan parancsolóvá
válhatnak, hogy az akarat képtelen bármilyen akadállyal szembeszállni, és muszáj követnie
ellenállhatatlan sugallataikat.³
Emlékezzünk csak, hogy a katolikus egyháznak rengeteg ezoterikus tudás van a birtokában a több
évszázadnyi elkobzásból, fosztogatásból, és ezen anyagok szisztematikus eltávolításából. A
Jezsuiták ezt a tudást az emberiség kárára használják. Sokan nem tudják, de a Jezsuiták a Földön
minden országba beszivárogtak, és sok helyről kiűzték őket. A bűnbánás katolikus szentsége által a
Jezsuiták irányítást szereztek a királyok, királynők, vezetők és nemesek felett. Olyannyira, hogy
még fontos politikai pozíciókat is nyíltan felajánlottak nekik. Nem lenne meglepő, ha a zsarolást
rendszeresen használták volna.
“Bármikor, ha egy országot elárasztották a Jezsuiták, magukhoz ragadták a hatalmat. Ezt
beszivárgással érték el. Nem sokkal később a hatóságok fontos ügyekről kezdtek tárgyalni velük,
hatalmas adományok kezdtek el befolyni, és hamarosan minden iskolát, a legtöbb templom
szószékét, és minden magasrangú ember gyóntatószékét elfoglalták.4
“A nyilvánosság gyakorlatilag nincs tudatában annak, mekkora részük volt a Vatikánnak és a
Jezsuitáknak a két világháború kirobbantásában – ezeket a szituációkat részben megmagyarázza a
Vatikán és a Jezsuiták hatalmas vagyona, ami oly sok területen adott nekik hatalmat, főleg a
legutóbbi konfliktus óta.”5
Nincs még egy olyan állam, amely ennyit szenvedett volna a Jezsuiták uralma alatt, mint
Lengyelország. És nem volt még egy olyan állam, ahol a társaság olyan erős lett volna, mint
Portugáliában. Míg Lengyelország gyorsan közelített az összeomláshoz, a Jezsuita intézmények és
iskolák oly mértékben szaporodtak, hogy a Generális Lengyelországot egy különleges gyülekezetté
tette 1751-ben.6
Ahogy a Jezsuiták megérkeztek a Távol-Keletre, megfertőzték és korrumpálták az ottani tanításokat.
Robert de Nobile Indiában telepedett le, hogy katolikus vallásra térítse az ottaniakat. A Jezsuiták
természetéhez hűen, beépült a Brahmin uralkodókasztba (mindig a vezető körökbe szivárognak be).
Átvette a Brahminok öltözködési és életviteli szokásait, rítusaikat összekeverte keresztény
szertartásokkal, s mindezt XV. Gergely pápa támogatásával. 250.000 hindut térített meg.7
Több mint valószínű, hogy innen származik a legtöbb nevetséges new age tanítás, mely a názáretit
hirdeti, s a karmáról és az angyalokról szóló tanítások is a keresztény beszivárgásban gyökereznek.
“Dél-Amerikában leigázták a bennszülötteket, akiket eztán arra kényszerítettek, hogy szigorúan
katolikusként éljenek. A Jezsuiták figyelik őket, és a legkisebb hibákat is büntetik. Korbács
koplalás, börtön, pellengérre állítás a köztereken, nyilvános vezeklés a templomban – ilyesfajta
fenyítéseket alkalmaznak.
A bűnöst rabruhába öltöztetve a templomhoz kísérték, ahol megbánta bűnét. Ezután
megkorbácsolták a téren a büntető törvénykönyvnek megfelelően. A bűnösöknek mindig járt ez a
fenyítés, s közben nem hogy kiáltaniuk nem szabadott, de köszönetet kellett mondaniuk. A bűnösnek
a büntetés után meg kellett csókolnia a végrehajtó kezét, és azt kellett mondania: “Isten
jutalmazzon meg hogy megszabadítottál eme büntetés fényével, attól az örökös bánattól ami engem
fenyegetett.”8
Írhatunk verseket; de költőink keresztények, és nem a Pogányok követői, akik Múzsákat, Hegyi
Nimfákat, Tengeri Nimfákat, Calliopét, Apollót, vagy más Isteneket és Istennőket invokáltak. Mi
több, ha ezekről szó esik, csak kifigurázzák őket, mivel ők csak démonok.9
A római katolikus egyház volt az egyik legvagyonosabb földtulajdonos Észak-Afrikában. Mexikóban
ezüstbányáik és cukorfinomítóik voltak, Paraguayban tea- és kakaóültetvényeik, szőnyeggyáraik, és
hatalmuk az élelmiszerellátás felett, mivel övék volt az állatállomány is, és évente 80.000 öszvért
exportáltak. És hogy még nagyobb profitjuk legyen, az atyák nem haboztak becsapni az állami
kincstárat sem, mint ahogy azt a jólismert történetből ismerjük: az úgynevezett
csokoládésdobozokat Cadiz-ban pakolták ki, s csokoládé helyett aranyporral voltak tele. 10
1960. január 7-én Rómában csúcstalálkozót tartottak, melynek során megpróbáltak békés egymás
mellett élést létrehozni a szovjetek és a keleti blokk, valamint a nyugat közé. Az USA-ban Spellman
kardinális (akinek a fényképei sok újságban megjelentek, amint fontos vezetők mellett áll) sürgette a
katolikusokat, hogy nyílt ellenségességet mutassanak Hruscsov felé, mikor vendégként az Egyesült
Államokban járt. Ottaviani kardinális, a Szentszék titkára mondta a legvehemensebb beszédet a
Saint Marie-Majeure bazilikánál a szovjetek ellen, illetve a nyugati hatalmak ellen, akik részt vettek
a békeprojektben.11"
Most megkérdezhetjük, milyen célt szolgál a háboú, mikor egy olyan intézmény mint a katolikus
egyház világuralomra akar törni. Semmi nem változtat meg úgy életeket, hoz pusztulást, és semmi
nem nyitja fel úgy az embereket a hatalom felé, mint a háború. A konfliktus mindkét résztvevőjét
segítik és támogatják azok, akik világuralmat és rabszolgaállamot akarnak. A háború végén minden
résztvevő ország a nemzetközi bankárok adósa, akik közül sokat a Vatikán működtet. Ez nem azért
van, hogy az azonos célokért küzdőkkel ne számoljanak. Minden érintett fél egymást használja
hogy elérje ezeket a célokat, s menetközben mindkettő lefitymálja a másikat irigységből, és az
elpusztítására törekedik. Ha a célt elérik, a győztes mindent visz. Ami mindegyikükben közös, hogy
ugyanazt az istent imádják.
Hivatkozások:
¹ Vatican Assassins: Wounded in the House of My Friends, The Diabolical History of the Society of
Jesus Including: Its Second Thirty Years' War (1914-1945), its Cold War (1945-1990), and Its
Assassination of America's First Roman Catholic President, John Fitzgerald Kennedy (1963) by
Eric Jon Phelps, 2001
² Ibid, pp. 23
³ Ibid, pp. 21
4 Ibid, pp. 38
5 Ibid, pp. 9
6Ibid, pp. 41
7Ibid, pp. 50-51
8Ibid, pp. 56-57
9Ibid, pp. 62
10Ibid, pp. 68
11 Ibid, pp 184
