Szerencsére egy másik blog megőrizte a sokadszorra eltávolított Schwarze Sonne blogunk egyik legfontosabb posztját:
A mítosz Hitler zsidó nagyapjáról
- Martin Kerr
(Martin Kerr aktivista, édesapa, írt és szerkesztett náci témájú írásokat. Ő írta ezt a cáfolatot 1982-ben, amely jól kiállta az idő próbáját.)
Hitlernek igaza volt: Minél hatalmasabb és abszurdabb egy hazugság, annál gyorsabban megragadja a nyilvánosság képzeletét, annál jobban elhiszik, és annál nehezebb is eloszlatni.
"Mivel az emberek nagy tömegei a szívük legmélyén hajlanak afelé, hogy félre legyenek vezetve inkább, mint hogy szándékosan gonoszok és tudatosan rosszak legyenek, ezért tekintettel az ő elméjük primitív egyszerűségére, sokkal könnyebben esnek áldozatul egy nagy hazugságnak, mint egy kicsinek - mivel ők maguk kis dolgokban hazudnak, szégyenkeznének olyan hazugságoktól, amik túl nagyok."
"Ilyen valótlanság eszükbe sem jut, és éppen ezért a való tények ilyen nemtelen elferdítését, az ilyen szemtelenséget másokról sem tételezik fel, sõt, ha efelõl felvilágosítanák õket, még akkor is sokáig kételkednének és ingadoznának, és egyik-másik indokról azt hinnék, hogy igaz. Ezért valami a még legarcátlanabb hazugságból is megmarad."
(Mein Kampf 1)
Ez a történelem egyik kegyetlen iróniája, de talán nem egy váratlan, ami felfedte és leleplezte a
Nagy Hazugság technikáját a világnak. Adolf Hitler maga vált tárgyává rágalmak és hazugságok egész köreinek. Nem az a célunk itt, hogy kinyomozzuk az összes nagy hazugságot, amelyeket Hitlerről, a nemzeti
szocializmusról és a Harmadik Birodalomról hirdettek, hanem inkább fókuszálunk ezen hazugságok közül az egyik leghosszabb életű és legveszedelmesebb hazugságra: arra, hogy Hitler részben zsidó származású volt.
Számos variációja létezik a "Hitler részben zsidó volt" mítosznak, amelyekben általában két dolog közös:
a legtöbb ilyen írás azon a vádon alapszik, miszerint Hitler apai nagyapja zsidó volt, valamint : mindegyik
ilyen írás alaposan hitelét vesztette az elérhető bizonyítékok által. Hogy ez a vád a mai napig ismételgetve van, nagyban tanúskodik Hitler ellenségeinek a tartós és égő gyűlöletéről, ami még most is lángol, évtizedekkel a halála után. Ugyanakkor az igazság semmibevételének egy klasszikus példája ez, amit már sok Hitler-ellenes történész bemutatott, mikor vitatták a Nemzeti Szocialista érát Európában. Tulajdonképpen, Hitler családja, beleértve Hitler apai nagyapját is, egyike a kifogástalan Árja vérvonalaknak. A születési, halálozási és házassági dokumentumokon keresztül, amiket a katolikus egyház vezetett, lehetséges visszavezetni Hitler felmenőit több száz évre visszamenőleg.
A család, amely időtlen idők óta Felső-Ausztriában élt, biztos német parasztcsalád. és Hitler közvetlen felmenői is mind kisgazdák vagy kézművesek voltak. (A figyelemreméltó kivétel ez alól természetesen maga Hitler apja volt, Alois Hitler, aki a hivatásos tisztviselő volt az osztrák vámhatóságoknál.) A helyesírása és kiejtése a családnevének egy meglehetősen új fejlemény. Korábbi verziók voltak a "Heuttler" valamint a "Hiedler", az utóbbi volt az eredeti családnév, ahonnan a többi formái származnak. Az egyetlen szabálytalanság Hitler származását illetően az apja "törvénytelensége" volt. Mivel házasságon kívül született, Alois Hitler az anyja leánykori nevét viselte, Maria Anna Schicklgruber nevét, élete nagy részében. Még miután anyja hozzáment az apjához, Johann Georg Hiedler-hez, Alois megtartotta a Schicklgruber nevet. 39 éves korától visszaszerezte a megfelelő családnevét, amit írt és ejtett azon a módon, ahogy ma a világ is ismeri: Hitler! (3)
Ez a törvénytelenség önmagában nem jelentős vagy szokatlan. Amint azt még az anti-nemzetszocialista történész, Bradley F.Smith is megjegyzi a jól kutatott és páratlan könyvében: Adolf Hitler: Családja, gyermekkora és ifjúkora. (1967):
"Habár a törvénytelenséget elítélik a hatóságok. különösen a katolikus egyház, ez gyakori volt Ausztriában vidéken. Egyes körzetekben, 40 %-a a születéseknek illegitim volt. Ez Alsó-Ausztriában még 1903-ig 24 % volt. Egy törvénytelen gyermek egy parasztcsaládban így nem volt szokatlan jelenség." (4)
Szokatlan vagy sem, Alois törvénytelensége döntő alapul szolgált azoknak, aki igyekezték terjeszteni a hazugságot, hogy Hitlernek zsidó nagyapja volt.
Korai rágalmak
Mint bárki, aki első kézben tapasztalt a racialista mozgalomban, tudja, hogy általános gyakorlat, hogy a zsidók megkísérlik lejáratni, és mint zsidó-ellenes személyek jönnek elő és terjesztenek olyan hamis pletykákat, hogy ez vagy az a vezető valójában zsidó, vagy homoszexuális, vagy kommunista, vagy kormány ügynök. Sőt, az efféle rágalmakkal egyes egyének a racialista mozgalmon belül megkísérelnek aláásni a politikai riválisoknak.
Hitler volt a célpontja egy ilyen rejtett és aljas ellenzéknek a mozgalmon belül, 1921 júliusában. Az NSDAP egy klikkje, akik nyilván úgy érezték, hogy Hitler nem volt alkalmas arra, hogy vezesse a pártot, elindítottak
egy csendes kampányt arról, hogy ő zsidó származású.
Mint mindig, az ilyen Hitler állítólagos zsidó felmenőire vonatkozó történetek esetében, az összeesküvőknek abszolút nem volt semmilyen okirati bizonyítékuk, helyette fals célozgatásokra, megalapozatlan gyanusítgatásokra és rosszindulatra támaszkodtak. Erőfeszítéseik egy röpirat terjesztésében tetőztek, amit egy párttag, Ernst Ehrensperger terjesztett:
"Hitler úgy véli, hogy az idő eljött, hogy bevezesse a széthúzást és nézeteltérést az osztályainkba a támogatói
parancsára, és így promotálja a zsidóság és csatlósaik érdekeit. És hogyan folytatja ezt a küzdelmet? Mint egy igazi zsidó." (5)
Jóllehet ez volt az első erőfeszítésük, hogy megrágalmazzák a Führer-t ilyen módon, de biztos nem az utolsó.
1920-as és 1930-as években, Hitler ellenségei számos változatát hirdették ennek a mesének, beleértve olyan verziókat, amik gyakran egymásnak is ellentmondtak. A London Daily Mirror hiábavalóan próbált néhány anyagot hozzátenni ehhez a hazugsághoz 1933 októberében, publikált egy fotót egy lengyel zsidó sírkövéről, aki ugyanaz alatt a név alatt született, mint a Führer. Két zsidó lap, a Forward az USA-ban és a Haynt Lengyelországban magukra vállalták, hogy terjesztik ezt a bizonyos történetet tovább, a burkolt célzást, hogy az elhunyt lengyel zsidó Hitler nagyapja lett volna!
Azonban, minthogy ez a bizonyos zsidó 1832-ben született, csak 5 évvel volt idősebb, mint Hitler apja,
ami azt jelentette, hogy ő nem lehetett a törvénytelen Alois apja (kivéve, ha az a zsidó Lengyelországból 5
éves korában nemzette a Führer apját Ausztriában.) /lol/
Így, az első "zsidó nagypapa" történet félre lett téve. (6)
A hírhedt anti-náci propagandista Konrad Heiden, maga részben zsidó volt, szintén felvetette az ő életrajzát Hitlerről, 1932.ben majd 1936-ban jelent meg, szintén a Führer állítólagos zsidó származásáról.
Habár ezek a könyvek igen rosszindulatúnak voltak tartva a mozgalom számára, ezt az egy hazugságot helyesen ítélték meg, hogy túl valószínűtlen, hogy komolyan vegyék és általában is elutasították.
Hans Frank's nagy hazugsága megcáfolva
Különös módon, a legmakacsabb verziója ennek a mítosznak nem volt széles körben nyilvánosságra hozva egészen 1956-ig, jóval a Führer halála utánig, Franz Jetzinger Hitler Jugend: Fantáziák, hazugságok és az igazság című könyvében lett publikálva. Míg a korábbi kísérletek Hitler megbélyegzésére - azáltal, hogy megvádolták, hogy részben zsidó volt - mind vad pletykákból lettek átvéve, amelyek éppoly mentesek voltak dokumentumoktól, mint amennyire távol álltak a valóságtól, Jetzinger legalább tett némi erőfeszítést, hogy segítse az ügyét.
Bradley Smith összegzi Jetzinger vádjait:
A német szerkesztésben a Hilter Jugend c. könyvében (28-35 old.) és különösen a későbbi angol kiadásban,
Hitler's Youth címűben (19-30 old.) Jetzinger nagy lelkesedéssel érvel, hogy Alois Hitler apja tényleg
egy zsidó volt Grazból, Frankenberger névvel.
Jetzinger egyedüli forrása ezeknek a meglepő állításoknak az Im Angesicht des Galgens (In the Face of the Gallows) című írás volt, amit Hans Frank írt, aki korábban náci ügyvéd illetve főkormányzó volt Lengyelországban, amíg várt a kivégzésre Nürnbergben.
Egyik elbeszélésben, amely tele volt kimutatható hibákkal (melyeket részben Jetzinger fedezett fel) Frank azt
állítja, 1930 vége felé Ausztriába ment Hitler parancsára, hogy megvizsgálja a lelepleződés veszélyét Hitler
állítólagos zsidó felmenőjéről.
Grazban, Frank állítja, hogy megtudta, hogy Alois anyját egy Frankenberger nevű zsidó család alkalmazta és
hogy teherbe esett az alkalmazása alatt, valamint hogy a család még fizetett is neki később, azon a feltételezés alapján, hogy a gyermek apja a fiatal Frankenberger volt. Frank elbeszélése bizonytalan és hiányolja a megerősítő bizonyítékokat. Állította, hogy léteznek levelek, amik megerősítik ezt a történetet, de sem ő, sem senki más nem volt képes ezeket felmutatni. (8)
Habár biztosan nem volt a célja még egyszer felvetni a "zsidó nagyapa" állítást, Jetzinger ily módon értékes
szolgálatot tett a mozgalmunknak, az ő vádjai arra ösztönöztek más kutatókat, hogy meghatározzák még egyszer az összes igazságát vagy hamisságát a mítosznak. Amit ezek a kutatók találtak, természetesen az volt, hogy Hans Frank hazudott. A német történész és Hitler életrajzírója, Werner Maser, aki kevésbé hisztérikusan ellenezte a Nemzeti Szocializmust és alapítóját, mint más anti-náci írók, felfedezte hogy:
A Frankenbergerek egyikéről sem ismert, hogy Grazban éltek volna (Felső-Ausztria fővárosában) és hogy Alois Schiklgruber apja lehetett volna a fiatal Frankenberger, és semmi nyoma egy német zsidónak se, aki ezt a nevet, vagy valamely verzióját viselte volna a 19.században.
"Valójában a 15.század végétől egészen egy évtizeddel Maria Anna Schicklgruber haláláig, nem voltak Graznak zsidó lakói. Egy egyezmény szerint, amit 1496. március 19-én kötött I.Miksa császár és a stájer városok, minden zsidót kizártak a provinciából 1497.január 6-ára."
"1781-ben II.József uralkodása alatt újra beléphettek Stájerországba, csak néhány hétre egy alkalommal, amikor bebocsátást nyertek az éves vásárokra Grazban, Klagenfurtban, Laibachban, Linzben fix összeg ellenében."
De már 1783.szeptember 9-én, a zsidók jogai újra megrövidültek, egy intézkedést, amit megerősítettek további diszkriminatív szabályozások 1797-ben, 1823-ban és 1828-ban. Ez a szituáció nem változott egészen az 1860-as évek kezdetéig." (9)
Más szavakkal, egyszerűen lehetetlen volt, hogy 1836-ban, Adolf Hitler apai nagyanyja, Maria Anna Schicklegruber, teherbe esett volna Frankenberger nevű zsidótól Grazban, mielőtt megszülte volna Alois Schicklegrubert/Hitlert, Adolf apját 1837-ben.
Graz Városháza. Azt mondják egy "Frankenberger" nevű zsidó megtermékenyítette Hitler nagymamáját Grazban 1837-ben, de zsidók nem voltak Grazban 1860 előttig. Persze, az igazság ritkán viselkedik kényszerítően a többi veszett anti-Hitler íróval, mint pl. Jetzinger. Amikor, 1956-ban a német Der Spiegel magazin publikálta az eredményeit egy nyomozásnak, ami ugyanaz volt, mint amit Maser is talált, Jetzinger láthatóan zavartalan volt. Smith megjegyzi:
"A munkájának az angol kivonatában, Jetzinger elutasította a Spiegel történetet, nem mutatta be az új bizonyítékot, hanem erőteljesebb nyomatékosítva újrafogalmazta, hogy ő vélte, hogy Hitler apai nagyapja zsidó volt."(10)
Lehetetlen megállapítani, hogy Hans Frank miért mondta ezt a megalapozatlan és felháborító hazugságot. Világos az életrajzának a zavaros állapotából (11), hogy a Nürnberg-i rendkívüli bírósági eljárások illetve a bebörtönzése miatti stressztől mentálisan összeomlott. Az ember csak feltételezheti, hogy a "zsidó nagyapa" történet a pszichológiai debilitásának terméke volt. Az kevésbe világos, hogy Jetzinger miért fogadta el olyan kritikátlanul Frank sztoriját, különösen azután, hogy ténylegesen megcáfolták más anti-nemzeti szocialista történészek.
És teljesen elképesztő, hogy még mindig vannak olyan történészek, akik papagáj módjára ismételgetik ezt a
nonszensz történetet szemben a bőséges bizonyítékokkal, amik megcáfolják ezt.
Hitler ellenes írók ignorálják a bizonyítékokat
Például, Robert Waite történész, egy 1977-ben megjelent könyvben (mintegy 21 évvel a Spiegel nyomozás után), hangoztatja Frank állítását, miszerint Hitler apai nagyapja zsidó volt:
"Frank hírneve ellenére (Lengyelország "hóhérjának" tartották), lenne rá ok, hogy elhiggyük a történetét. Mint halálraítélt írta meg az emlékiratait, és áttért a katolikus hitre. Részben azért írta meg, hogy vezekeljen a bűneiért. Nem volt semmi látszólagos oka, hogy hamis színben tüntesse fel Hitlert vagy kitalálja a történetet."
Waite munkája, amúgy, a következő címen jelent meg: "A pszichopata isten Adolf Hitler", a cím a történelmi
"objektivitás" szintjét mutatja, amit maga az író is képvisel végig a könyvben.
Mások, míg ismételgetik Frank hosszan megcáfolt vádjait, kevésbé lelkesek, hogy kikötések nélkül elfogadják ezeket. Joachim Fest, a Führer-ről szóló biográfiájában elismeri, hogy Frank története "rendkívül kétes" és hogy "a legújabb kutatások is meginogtatták Frank állításának hitelességét, így az egész elképzelés aligha állhatná ki a nyomozást." (13)
Azonban miután ezt mondta, folytatta a spekulációit, hogy talán Hitler maga elhitte volna Frank meséjét és hogy"Frank megállapításai késztették volna Hitlert, hogy kételkedjen saját származásában." (14). Nem meglepő, hogy Fest nem mutatott be semmilyen bizonyítékot, amivel alátámaszthatná ezt a sajátságos elképzelést.
Talán a legszélesebb körben olvasott Hiler biográfia John Toland írása. (1976)
Figyelmen kívül hagyva a Der Spiegel nyomozásait Frank sztorijáról, amelyek mind elérhetőek voltak számára, és elutasítva minden személyes kutatást ez ügyben, Toland állítja, hogy Alois Hitler apja valószínűleg egy férfi volt a szomszédságból. Hogy van egy csekély lehetőség rá, hogy Hitler nagyapja egy gazdag zsidó volt, Frankenberger vagy Frankenreither néven, és hogy Maria Anna házvezetőnő volt ebben a zsidó háztartásban Grazban, akit az akkor fiatal fiú ejtett teherbe. (15)
Folytatja Jetzingert idézve, mint egyedüli forrást ehhez a történethez, megjegyzi, hogy Jetzinger könyve
általában véve pontos. Meg kell jegyeznünk, hogy Tolandnak (1912-2004) személyes pszichológiai motivációja lehetett, hogy elhiggye a hiteltelen "Zsidó nagyapa" sztorit: ugyanis ő maga egy fajkeverő volt, japán feleséggel és így lehetséges, hogy alig várta, hogy kivetítse a saját faji integritásának hiányát másra.
Mégis minden tudományos tisztességtelenségük ellenére, Waite, Fest és Toland (mindegyikük legalább névlegesen árja volt) nem hozakodtak elő azzal az abszurd állítással, amivel a zsidó pszichológus, Walter Langer.
Az "In the Mind of Adolf Hitler" c. művében a legarcátlanabb és legsértőbb verzióját mutatja be a zsidó nagyapa hazugságnak. Hitler személyiségének "pszicho-történelmi" elemzésében Langer hozzákapcsol egy dolgot Hitler származásához, ami azt állítja, hogy az apai nagyapja tulajdonképpen egy Rotschild család tagja volt, akik Bécsben éltek. Egyetlen egy bizonyítékot sem mutat fel, amivel alátámaszthatná ezt az állítását, ehelyett néhány tényezőt sorol fel, amely hajlik bizonyos lehetséges dolgok felé:
Alois (Hitler apja) intelligenciája és viselkedése, éppúgy, mint két fiáé, teljesen távol áll attól,
amit általában az osztrák paraszt családoknál találni. Ilyen ambíciózusság és rendkívüli politikai intuíció jobban összhangban van a Rothschild hagyománnyal."
Más szavakkal, Hitler túl intelligens volt és alkalmas, hogy szerény árja parasztcsaládból származzon, ezért
részben zsidó kellett, hogy legyen. Micsoda hihetetlen arrogancia!
Megjegyeztük korában, hogy a legelső emberek, akik terjesztették ezt a fals történetet Hitlerről, Hitler ellenfelei voltak a mozgalmon belül. Így, szomorú, de nem olyan meglepő, hogy mai racialista kritikusok megpróbáltak új életet lehelni ebbe a hazugságba. "Dirct Action" egy kanadai racialista hírlap nemzeti bolsevik hajlamokkal, megismételte Hans Frank vádjait 1980 decemberében. (17).
Továbbment, és azt állította, hogy az S5 vezetője, Reinhard Heydrich egynegyed részt zsidó volt, és kijelentette, hogy az egyik valódi oka annak, hogy az áruló Gregor Strasser ki lett végezve a Röhm puccs idejében, volt az, amit "bizonyítéknak" tartott. (18) A hírlap nem magyarázza el, hogy Hans Frank-ot akkor miért nem végezte ki az SS, ha ő szintén birtokában volt ennek a megfoghatatlan "bizonyítéknak".
Megátalkodott hazugságok
A megátalkodott, makacs hazugságok nehezen múlnak el - különösen, ha azokat szánt szándékkal propagálják tudósoknak álcázott gazemberek vagy olyanok, akiknek politikai törekvéseik vannak. És mégis, néha valós események adnak egyfajta hiteles "aurát" annak, ami hamis.
A szerencsétlen attrakció, amit a Nemzeti Szocializmus gyakorol bizonytalan, öngyűlölő zsidókra és fél-zsidókra, elég jól ismert a mozgalmon keresztül. Ez kiváltképpen igazi a valódi Nemzeti Szocializmus egyik groteszk, torz paródiájára, amit "Hollywood-i nácizmusnak" is neveznek. Mióta a mozgalom újjászületett a korai 1960-as években (George Lincoln Rockwell által, 1918-1967) számos zsidó volt, akik olyan erőteljesen azonosultak a mozgalommal, hogy elrejtették a faji származásukat és csatlakoztak a mi sorainkhoz. Legalább három esetben (19) ezek a beteg egyének a média előterébe emelkedtek, mielőtt a hátterük fel lett volna fedve.
A legfigyelemreméltóbb eset, Frank Collin (Cohn) volt, aki egy csoport alapítója volt, akik magukat Amerika
Nemzeti Szocialista Pártjának nevezték, széles körben nyilvánosság elé tárta a média, mint a klasszikus példáját a "Náci" vezetőnek, aki titokban zsidó volt. (20)
Ez és hasonló esetek csak arra szolgálnak, hogy erősítsék a népszerű tévhitet, miszerint Hitler zsidó származású volt.
Inzultus vagy dícséret?
Ezek a mesék terjednek, és persze, annak a reményében, hogy valahogyan majd csak hiteltelenítik Adolf Hitlert, az ötletét és mozgalmát. A Nemzeti Szocialisták az ilyen vádakat inzultusnak veszik, és helyesen teszik ezt.
Mégis, egy szinten, mindezek nem szándékos dícséretek is. Nagy emberek esetében elég gyakori, hogy a zsidók és mások beszennyezik az ő árja hírnevüket, vagy árja teljesítményeket vallanak magukénak. Kolumbusz Kristóf szintén zsidó volt, ahogy el akarnák velünk hitetni, és hogy Shakespeare homoszexuális volt, Beethoven néger és Thomas Jefferson pedig fajkeverő. Amikor a zsidók és az ő csahosaik ilyen felháborítóan nevetséges állításokat hoznak fel a Führer ellen, mi feldühödhetünk kifelé, de befelé mosolyognunk kellene.
Mosolyognunk kellene, mert mi tudjuk, hogy ezek a vádak totál hamisak és ez bebizonyítható. De mosolyognunk kellene azért is, mert tudjuk, mint Nemzeti Szocialisták, hogy Hitler emléke nemcsak az
ő pár hűséges tanítványaihoz, hanem végül az egész Árja fajhoz tartozik.
Uraim!
Sose feledjék ezt: Az önök neve hosszú időre el lesz felejtve még mielőtt megrohadna a hullájuk a földben. De Adolf Hitler neve mindig fény lesz a sötétségben.
Nem ölhetik meg őt, belefojtva az emlékét az ön moslékos-vödreikbe és nem is fojtogathatják őt a mocskos, tinta-foltos ujjaikkal. A neve örökké él százezrek lelkében. Önök túl jelentéktelenek, hogy felérjenek hozzá.
Ő szerette Németországot, izgatott volt Németország miatt. Amikor küzdött a becsületért és tiszteletért, az a német becsületért volt, és a Németországnak járó tiszteletért és amikor semmi sem maradt, akkor odaadta Németországnak az életét.
Önök mit adtak eddig? Melyikük adta az életét Németországnak? Az egyedüli dolgok, amikkel törődnek a gazdagság, a hatalom és a véget nem érő luxuscikkek. Amikor Németországra gondolnak, arra gondolnak, hogy belemélyednek az érzéseikbe felelősség és törődés nélkül?
Bízhatnak bennem: A Führer abszolút önzetlensége szavakban és tettekben egyedül garantálja a halhatatlanságát. A tény, hogy a keserű harcot Németország nagyságáért nem koronázta siker, mint Cromwell-ét Britanniában, sok köze van az érintett emberek mentalitásához.
Az angol ember karaktere alapvetően igazságtalan, irigység vezérli, önteltség és az előzékenység hiánya. De ő nem felejti el, hogy angol, hűséges az embereihez és a koronájához.
Másfelől a német elsősorban sosem német...
Ezért nem számít maguknak, jelentéktelen lényeknek, ha elpusztítják az egész nemzetet. Az egyedüli vezérlő gondolatuk mindig ez lesz: én először, én másodszor, én harmadszor.
Az önök értéktelenségében, önök sosem fognak a nemzet jólétére gondolni, és ezzel a szánalmas filozófiával óhajtják megakadályozni egy hatalmas ember halhatatlanságát?
Paula Hitler, Berchtesgaden, 1957.május 1.
LÁBJEGYZETEK:
[1]. Adolf Hitler, Mein Kampf, pp. 231-232.
[2]. For a good discussion of the Hitler family, and especially Adolf Hitler's
immediate antecedents, see Bradley F. Smith, Adolf Hitler: His Family, Childhood
and Youth, chapters one and two, passim, Hoover Institution Publications,
Stanford, California, 1967.
[3]. Ibid, p. 29.
[4]. Ibid, p. 20.
[5]. Werner Maser, Hitler: Legend, Myth and Reality, pp. 9¬10, Harper & Row,
Publishers, Inc., English translation, New York, 1971.
[6]. Ibid, p. 10.
[7]. Ibid, p. 12.
[8]. Smith, p. 157.
[9]. Maser, p. 13. See also p. 351, f. 46.
[10]. Smith, p. 159.
[11]. Smith, p. 158.
[12]. Robert G. L. Waite, The Psychopathic God Adolf Hitler, pp. 126-127, Basic
Books: Inc., Publishers, New York,1977.
[13]. Joachim C. Fest, Hitler, p. 15, Harcourt Brace Jovano¬vich, Inc., English
translation by Richard and Clara Winston, New York, 1973.
[14]. Ibid.
[15]. John Toland, Adolf Hitler, pp. 3-4, Doubleday & Company, Inc., Garden
City, New York, 1976.
[16]. Walter C. Langer, The Mind of Adolf Hitler. The Secret Wartime Report, p.
113, Basic Books, Inc., New York, 1972.
[17]. "What Strasser Knew," Direct Action, number 26, pp. 10-11, Toronto,
Canada, December 1980.
[18]. Ibid,p. 11.
10
[19]. Frank Collin/Cohn [discussed here], Daniel Burros [of the American Nazi
Party, the National Renaissance Party and the Ku Klux Klan] and Robert Burros
[of the National Renaissance Party -no relation to Daniel Burros]. There have
been others, but these were the most prominent.
[20]. "Immigration Records Prove Frank Collin is Jewish," WHITE POWER,
number 86, pp. 4-5, George Lincoln Rockwell Party, Inc., Arlington, Va., July-
August 1978.
