Bobula Ida - A magyar ősvallás istenasszonya

Ez az írás szintén bizonyítja, hogy a magyarok (akár az összes többi dzsentil nép) POGÁNYOK voltak és hogy a jóval később megjelent (létrehozott) ellenséges program, a judeo-kereszténység volt az, ami LOPOTT és ELFERDÍTETT alakokat, történeteket és egyéb dolgokat az eredeti pogány ősvallásunkból!

Bobula Ida ironikus módon még egy katolikus pap észrevételeit is felhasználta, aki szintén észrevette, hogy a kereszténységben megjelent nem-keresztény elemek eredetileg a kereszténység előtti igazi ősvallásból származnak.

A magyar ősvallás istenasszonya

A múlt század második felében járta a szegedkörnyéki tanyavilágot Kálmány Lajos katholikus plébános. Észrevette, hogy hívei a szentek tiszteletéhez nemkeresztény eleme­ket vegyítenek és feltette, hogy ezek a kereszténység előtti ősvallás maradványai. Kálmány adatgyűjtésének eredménye mitológiairodalmunk egyik legértékesebb tanulmánya: „Boldogasszony, ősvallásunk Istenasszonya".1 Ebben elmondja Kálmány, hogy népünk kifejezetten „hét” Boldogasszonyt tisztel, akik között a legnagyobbnak tartja a Nagyboldogasazonyt.  Ennek leányai a többi Boldogasszonyok (szülő, fájdalmas, gyertya-szentelő, sarlós, segítő, havi), akik közül legfiatalabb a szűz Kisasszony. A néphit a Kisasszonyt azonosítja a kereszténység "legnagyobb szentjével", Máriával.
(Magyarán a hamis zsidó szűzkurva karaktert az eredeti pogány Boldogasszony istennők alakjaiból lopta és ferdítette el a mocskos kereszténység!)
Míg a Nagy-boldogasszonynak Szent Annát (szintén fiktív figura) tudják.

Jóllehet a keresztény hittan erről nem szól, a nép keddet tartja Nagyboldogasszony napjának. Meddő asszonyok kilenc keddet böjtölnek, hogy a Nagyasszony segítsen rajtuk.

Aki kedden mos, megbántja a Nagyboldogasszonyt a Kedd Asszonyát. Kedden tilos minden erős munka, viszont elkezdésre, elindításra szerencsés a kedd.

Az adatok tömegéből kitűnik, hogy Nagyboldogasszony az élet adója és védője, bőség, termékenység, aratás, növény, állat és ember szaporodásának, egészségének gondviselője.

Kálmány rámutatott kódexirodalmunk adatára, amely szerint Szt. Gellért „tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy a szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák.”2
(természetesen az agymosott pléh-bános fordítva gondolkozik...az igazság, hogy az eredeti istenasszonyt, a Bódogasszonyt, hívta és hívja a piszkos kereszténység "szűz Máriának")

Feltehető, hogy Szt. Gellért térítő törekvései során találkozott egy jó­ságos és fennséges mennyei nagyasszony kultuszával, akiben mintegy Szűz Mária előképét láthatta, akinek tisztelete na­gyobb akadály nélkül válhatott Mária-kultusszá és akinek költői neve sem látszhatott méltatlannak arra, hogy Isten anyját ékesítse. Lehet, hogy ez a meglátás segítette a „nagy té­rítőt” emlékezetes sikeréhez, mikor „a napba öltözött asszony” bibliai idézetét választotta a magyar udvar előtt tartott pré­dikációja tárgyául.3 
(Megint a kereszténységgel megfertőzött ember fordított gondolkodása látszik itt. Hogy a pogány magyarokat egyre jobban megtévesszék, azt hazudták nekik, hogy nyugodtan imádhatják a szűzkurvát, hiszen az teljesen megegyezik a Boldogasszonnyal, ugyanaz. Az igazság az, hogy a zsidó szűzkurva sosem volt azonos a Boldogasszonnyal, csak egy elferdített, elzsidósított kitalált karakter amit a Boldogasszonyból loptak a zsidók.)

Kálmány fejtegetései és adatai nem támogatták azt a finnugor irányzatot (szintén zsidók által kreált) mely több-kevesebb tu­datossággal, a magyarság önérzetének megtörése végett, olyan primitív, gyűjtögető előmagyarokról beszélt, akiknek nem is lehetett mitológiájuk. Az Egyetemi Nyomda „Magyarság Néprajza” kiadványban, a hitvilág-fejezet bő bibliográfiájá­ban hiába keressük Kálmány akadémiai értékezését .4

Egészen más úton, a magyar díszítőművészet keleti forrásainak kutatása közben talált egy ősi magyar Nagyasszony gabonával, gyümölccsel, termékenységgel összefüggő kultuszának nyomaira Huszka József; Asztarte-Boldogasszonynak nevezte.5 Astarte azonban aránylag késői idők istennője. Megelőzte Istar, azt Inanna és valamennyit a régi sumér pantheon anyaistene, Baú vagy Baba.
(Itt egy kis tévedés van Ida részéről: Astarte, Istar és Inanna egy és ugyanaz az istennő!)

A Magna Mater alakja az ókor majdnem minden vallásában megvolt és bizonyos vonásokban minden Magna Mater hasonló. A sumér Baú és a magyar Boldogasszony között azonban olyan hasonlóságok vannak, melyeket sem véletlenséggel, sem az általános jelleggel megmagyarázni nem lehet.
Baú alakját egyrészt a kő- és cseréptáblákon fennmaradt ékírásos irodalomból, másrészt képeiből ismerjük. Ezek legnagyobb része pecséthengerekre vésve maradt ránk. Koronás nőalak, fodros ruhában, trónszéken ül és szimbólumaink valamelyike, az életfa, a termő ág, amit kezében tart, vagy az életvízzel telt serleg jelzik, hogy ő az Élet Nagyasszonya. Van kutyája és madara. Találtak az ásatók számos Baúnak szentelt ivóedényt.

Az ékírásos szövegekből tudjuk, hogy a sumír fénykor­ban,  I.e. 2500 körül, Baú mint a rangban harmadik szerepelt a nagy istenek sorában. Anu égisten és annak első fia, En-Lil viharisten után következett a rangsorban, de "megelőzte" En-Ki vízistent (SÁTÁN), aki az embereket agyagból megteremtette. 6
Bizonyos nyomok arra mutatnak, hogy a történelemelőtti matriarchatus korában Baú, vagy egy őt is megelőző nőalak, lehetett az első isten, a mindenség és minden további isten szülőanyja.7
(FONTOS: "első isten" alatt valójában nem egy személyt kell érteni, hanem a "forrást", ami nem más, mint maga az ANYATERMÉSZET vagy "Isteni Anya", pontosabban a kreatív ereje az Univerzumnak, amit a mindenkiben rejlő Kundaliní kígyó reprezentál!)

Száz évvel ezelőtt csak nagyon kevés kutató sejtett valamit a nagy ókori népről, melyet később mint sumír népet említenek és amelyről ma már tudjuk, hogy az egész nyugati (fehér faj) kultúra forrása ők voltak; vallási fogalmaik közt is sok előkép van, melyek később a kereszténységben "virágoztak ki" (Pontosabban fogalmazva: a mocskos judeo-kereszténységben, elferdített állapotukban, eredeti jelentésüket elvesztve lettek népszerűek, ismertek sajnos!)
Az elmúlt évtizedek során számos munka foglalkozott a sumír mitológiával 8 és ezek alapján elég világos képet alkothatunk magunknak legalábbis a népszerűbb, a feliratokban gyakran szereplő istenek alakjáról. Baú bizonyosan ezek közé tartozik.

Sokat vitatták, hogy a sok istennő-név és kép közül melyek tartoznak Baú alakjához. Természetes, hogy az évezredek során változtak a hiedelmek, de úgy látszik, hogy Baba, a „születést adó” ugyanaz volt, aki Baú, az „élelem adó”; aki Gúla a „hatalmas”; aki Mah: "a nagy"; aki Nin-Anna, a „menny nénje”; aki Gatum-dug: „jóságos nagyasszony” vagy Gasan-Anna azaz „asszonya a mennynek”.

Az istennő alaptermészetére a jelből következtethetünk, mellyel a Baú nevet írták. Ősjele a BAN-nak nevezett űrmérték, egy telt edény képe, melyből tölt, ad, kimér, juttat az istennő. Valószínűleg ez az edény a későbbi bőségszaru ősképe, a BAN, melyben ott van minden dolog teljessége. Az utolsó hang idők jártával lekopott, csak az űrmérték nevében maradt meg; a megfelelő ige a BA lett, melynek jelentése; "ad, juttat." 9  Az Ú füvet, legelőt, növényzetet, élelmet jelent.

Baú a sumír hívő számára a bőség nagyasszonya volt, a nagy ajándékozó. A viharisten "tombolása" után ő mosolygott a szivárványban. Ő a tápláló, a termést adó, és a születés, az anya, a csecsemő, az élet védője. Ruhája minden fodrában meg nem született gyermekek bujkálnak.10
Himnuszok dicsőítik mint a hatalmas Gúlát, aki gyógyít, közbenjár, az ég királynéja és a „világnak világa” („Licht aller Welt"). A különös kifejezésből, hogy ő a „halottak meggyorsítója”, talán arra következtethetünk, hogy élt az erős hit arról, hogy a túlvilági vándorlás megrövidíthető és van újjászületés. (így igaz, reinkarnáció létezik.)

Az ősmitológiák Magna Matereit általában jellemző szülőboldogasszonyi stb. jellemvonásokon túl vannak Baúnak egyéb jellegzetességei is. Kultuszának legtöbb emlékét a lagashi (telloi) ásatásokból ismerjük, melyeknek anyagát a Louvre őrzi. Lagash városistene Ninurta napisten, kit Langdon a bibliai Nimróddal azonosított. Tudjuk, hogy krónikás hagyományaink, — bizonyára nem véletlenül, — Nimródtól származtatják a magyarságot.
Lagashban évente nagy ünnepséggel ülték meg a helyi kisisten, az isteni hérosz és a hozzá leereszkedő nagy termé­kenység-istennő házasságának napját. A városistennek ilyenkor módjában állt kikérni hatalmas asszonya kegyeit népe számára. Ismerünk fejedelmi hála-ajándékot, melyet Ninurta azért kapott, mert „jó szót szólt” a fejedelem érdekében az Istennőnél.

Baú kifejezetten a fű és fa, a termés és aratás asszonya. Különleges ünnepe, mikor a nép először eszik az új gabonatermésből. 11 Gondoljunk a magyar falvak ünnepére, az új kenyér napjára és a Sarlós-Boldogasszonyra.

Külön tanulmány tárgyát képezhetnék az úgynevezett „boldogasszonyi füvek”, melyeket népünk a templomba visz szenteltetni, főleg Nagyboldogasszony napján. 12 Ilyen a csomborka (Mentha Pulegium, L.)13 a napraforgó; ezeket megőrzik és halottaik mellé teszik a koporsóba. Az ökörfarkkóró pedig a "boszorkányok" elkergetésére hasznos. 14 (itt már a boszorkány pejoratív jelentéssel bír és negatív személyt/entitást jelöl)
Egyéb regés növények nevei: Boldogasszony haja, tenyere, cipellője, stb.

Az ősi ábrázolások némelyikén feltűnik a Nagyasszony mellett az úgynevezett „lagashi címer” állata, a kiterjesztett szárnyú napmadár, a mindig visszatérő fényes sas.15 Gondoljunk a régi Árpád-címer és eredetmondánk TURUL madarára. (A sumír TUR szó visszatérést, megifjodást jelent, az UL pedig életerőt.)
(Minden napmadár a tökéletesített isteni lelket szimbolizálja a pogány kultúrákban!)
A sas mellett más madarai is vannak az istennőnek; ezeket nem könnyű meghatározni. Daru? Liba? Gólya? Egyik madárnak neve a BA piktogrammal kezdődik; ez a fecske. (Deimel S. L. No. 5.: „Schwalbe”) Meggondolandó, hogy Magyarországon igen elterjedt hit, hogy fecske és gólya a Boldogasszony madarai.

"A sumír pecséthengereken sorban felvonuló és a Nagy-asszonynak ivóedényt nyújtó nők képe elemi erővel és páratlan pontossággal idézi a sokszor leírt magyar népszokást, a „Boldogasszony poharának megadása” képét."16



 Vésett pecséthenger Baú-Gúla alakjával, kb. Kr. e. 2200-böl. Magántulajdon.
„Az asszonyok titkos avató gyűlésén, melyen férfi nem lehet jelen, a legtekintélyesebb üregasszony kinyújtott tenye­rén felajánl a Boldogasszonynak egy tányérra tett pohár bort és egy süteményt, megköszönve a szülés körüli segítséget és boldogságot kérve az újszülött számára. Mint Szegeden értesültem erről, az "áldozat" elmulasztása azzal jár, hogy az újszülött felnőtt korában, „ha fiú, nem kap lányt, ha lány, nem kap fiút.”

A feltűnő és különleges egyezések közé tartozik a Boldogasszonyokkal kapcsolatban makacsul emlegetett hetes szám, melyhez a szegedi nép a közelmúltban is ragaszkodott. Nehéz véletlen egyezésnek tartani azt, hogy ékírásos szövegek szerint Baú Ninurtának hét lányt szült, ezek mind bőséget árasztó isteni jóttevők. 17 (A hetes szám a 7 csakrára utal.)

 A magyar hagyomány Nagyboldogasszonyának legifjabb és szűz lánya a Kisasszony. Mezopotámiában is átvette volt későbbi korokban Baú egész szerepét egy ifjabb, szűz istennő, Inanna-Istar. Maga a Nagyboldogosszony azonban nem a szüzesség, hanem a szaporodás pártfogója. Kitűnik ez egyik sok változatban ismert népi játékunkból. Leányai körültáncolják a földi anya megszemélyesítőjét, aki pöröl a körön kívül járó Boldogasszonnyal:

- Boldogasszony, mit kerülöd, mit fordulod az én házam táját?
- Azt, kerülöm, azt fordulom, lányod kéretem, lányodat kéretem!
- Nincsen nékem olyan lányom, ki eladó volna.
- Ó ne tagadd, ne tagadd el!...- mondja a Boldogasszony, aki e szimbolikus táncban egyenként viszi el a földi anya lányait, a maga gyönyörűséges szolgálatára. 18

Említsük meg a sumír uralkodók nevében is gyakran kifejezett felfogást, mely szerint a város az istenség tulaj­dona és abban „Istené a szállás” ! Az uralkodó csupán őre, lovagja, fegyveres szolgája az istenasszonynak, akinek esetleg férjül is szolgál. Erre mutatnak az Ur-Nammu, Ur-Nina, Ur-Nanshe, Ur-Baba és egyéb fejedelmi nevek. 19

A mezopotámiai isteneket idők jártával egyre gyakrab­ban jelezték képük helyett a címerükkel, jelképükkel, különö­sen a tartósságuk miatt szép számban fennmaradt határkö­veken. Anu és Enlil istenek jelei például oltárra tett hegyes süvegeik. Baú szimbólumának mibenléte bizonytalan; "megfordított ómegaszerü-jelnek" szokták leírni, Ward szerint ez talán az istennő haja. 20 Valószínűbb, hogy a fátyola, fej-kötője: a szivárvány, népi szóval bábabukra. Valószínűleg ez a mezopotámiai bölcseletben a világmindenség összetartó­jaként ismert „nagy kötelék” az isteni kegyelem jele. Bizo­nyosan összefügg ezzel a fogalommal a magyar néphit, mely szerint a terhes asszonynak a hajába piros szallagot kell kötnie és a Boldogasszony tiszteletére szigorúan főkötő-ben kell feküdnie a Boldogasszony ágyát. A tulipánszerű, „megfordított ómega” amely emlékeztet az asztrológiai Mérleg jegyének ómegájára is, először az ősi „kuduru” (határ, régi magyar formában hutur) köveken jelenik meg, ékírásos szövegekkel, melyek a jelzett istenek haragját hívják arra, aki a kővel védett határt, vagy sírt megháborítaná. Az égi istenek összevont jelvénye; függőlegesen egymás fölé helye­zett rozetták, félhold és tulipán, számos példányban került elő a nagy szittya (hun-magyar) népnek, a párthusoknak Hatra nevű városából. 21
Ugyanezen gondolat végső formái vannak ráfaragva magyar és székely kapubálványokra, kopjafákra. A tulipán-forma az Élet Nagyasszonyának címere, a szívalak Darmah­nak, a csodafiúszarvasnak emblémája.

Talán nem véletlen, hogy a sumir ékírás BAN és BA jelentésű jegye benső kapcsolatban van a BAR-nak olvasott egyszerű X-formájú jeggyel 22
ami többek között szivárványt is jelent; hogy a magyar rovásírásban a B hangot ugyancsak X-forma jelöli; hogy dunántúli pásztorfaragásokon gyakran látjuk a tulipán alatt a kihangsúlyozott X jelet.


 A szimbólumok nagyrészt virágdísszé alakultak, de ezen a kalotaszegi kályhacsempén még látható a tulipánok közt a női alak. (Visky-Bátky-Györffy: L'art populaire hongroise. Budapest, 1928, 107. 1.)
Végül hallgassuk meg a nevek tanúságtételét. A BÁBA pár évszázad előtt a magyar nyelvben is a mennybolt nagy-asszonyát jelenthette, a szivárvány és a délibáb tündérét. 23
Azt, aki a születésnél segít. Csak idők jártával tapadtak hozzá a (negatív) vénasszony és a boszorkány jelentések. 24 (keresztény hatásra...)

A BOLDOGASSZONY-nak megfelelő összetételt, ékírásban nem ismerünk. De felismerhető a három gyök, melyekből a név alakulhatott: BAÚ: "élelemadó", DUG : "jóságos", ÁSAN : "istennő, uralkodónő".25
Külön-külön mindhárom elem előfordul a Magna Mater sumír nevei közt.  A sajátos magyar összetétel egybeforradása bizonyára a néma évezredben történt meg, mikor a mágusok utódai bujdosó lovasnomádokká lettek. Ez kb. I.e. 500. és I.u. 500. közt lehetett, mikor az árva népet csendben vezette a Boldogasszony csillag-szekere 26 a dunavölgyi ígéretföld felé.

A BOLDOG-ASSZONY elnevezés megtalálható az ékiratokon, mint ahogyan Dr. Gosztonyi „Dictionnaire D'Étimologie Sumerienne et Grammaire Comparée” c. munkájában a 132. szófejtés alatt a sumir BA-DUG összetételt azonosítja a magyar BÓDOG szavunkkal és ASAN = „isten-nő”, uralkodónő.

A „Baú” név szabad fordításban: Bő fű, termés, áldás. — III. A DUG sumír szót Deimel így fordítja: „gut, süss, fröhlich, schön sein, erzeugen” (V. ö. a „dug” ősi magyar szóval, amely „ültet, meggyökereztet” jelentésű is. L. a későbbi fejleményt, a „dugvány-t”)

 A második szótag járulékszerűségét még érezhette az Érdy kódex írója, aki így használja a szót: "Nagy sok yozagot gyoeyte es bodwl mwleek kyve." (Ny. Sz. 269. 1.)
Másrészről feltehető, hogy a bódog összetételi eredete már Szent Gellért korában is bizonyos mértékben elhal­ványodott, de az, hogy ő „ez világ nagyasszonyának” értelmezte, még bizonyos ép kultuszra mutat.

Később a „bódog” szóban bennfoglalt „bő, nagy” jelentés végleges elhalványodásakor lehetett szüksége a nyelvhasználatnak arra, hogy ezt kifejezze s innen a Nagyboldogasszony. A boldog-beatus jelentéstarta­lom valószínűleg későbbi, latin egyházi fordítások hatása: a „beata virgo Maria"-fogalom alapján lett a többi „beatus"-ból is boldog. Mindezek alapján fel kell tennünk, hogy a magyar „boldog” szó sumír szavak egyenes leszármazója. (Ez egyértelmű. A Beáta név pedig ezért jelent "boldogságot".)

Hátra vannak még a "nagy" és az "asszony" szavak. A magyar "nagy" valószínűleg a sumír MAH megfelelője, igen ősi gyök, ami megvan az indoeurópai nyelvekben is. (Magnus).
A magyar „asszony” szót nyelvészeink az alán nyelvből származtatják. Az oszéteknél mint achsin „úrnő” fordul elő. De honnan jött az osztétekhez? Valószínűleg a sumír GASAN volt az őse (Dal 85: Herr, Hochgestellter, doch zumeist Herrin, Königin, Göttin.) Az elamitáknál G nélkül találjuk a szót: USAN azaz „istennő” (DS. 109), az akkádok pedig már a „feleség” értelmében használták az ASSATU szót. A törököknél KATUN lett a GASAN-ból.
A sumírok éppúgy szekérnek látták a későbbi nyugatiak által Nagymed­vének nézett Göncölszekeret, mint a magyarok. Az istennő szekerének tartották, — ahogy a. csallóköziek szerint is „tündérkirályné szekere”.


Vésett pecséthenger Baú-Gúla alakjával, kb. Kr. e. 2200-ból.
Magántulajdon. (Ward, Seal Cylinders of Western Asia, Washington, 1910, 217.)
-----------------------------------------


1 Bp. 1889. M. T. Akadémia.

2 „Az ő tanácsáriak intéséből a-koron kele fel, hogy az zyz Mára: az Magyarorszaagban bodog azzonnak, awagy ez wylagnak nagy azzonpa­nak hyvnak, zent Istwan kiral es ez zegeen orzagot bodog azzon orzagaanak newezee.” (Erdely Codex 554b. Marg. L. 15). Szarvas-Simonyi Nyt.  Sz. I. 130. I.

3 Kis Magyar Legendárium. Ford. Tormay Cecilia. Bp. 1930. 88. I.

4 Solymossy Sándor: A magyarság hitvilága. A Magyarság Néprajza. Bp. 1943. IV. köt. 340. 1.

5 Huszka József: A magyar turáni ornamentika története. Bp. 1930. Pátria.

6 En-Ki, azaz SÁTÁN, "a Föld Mélyének ura", aki teremtményeinek az éltető édes vizeket adja. ő menti meg a télen gyengülő napot is, ő hozza vissza a csodálatos fényes fehér szarvas képében. Ő a szittya népek segítője, vezérállata; DARAMAH neve„ mely sumírul Nagy Szarvas-t jelent, a magyar Durumó névben maradt meg. Ez, boszorkánypöreinek adatai szerint, az alvilági szellemek, az ördögök fejedelme.
(A LEGNAGYOBB JUDEO-KERESZTÉNY HAZUGSÁG ÉS TORZÍTÁS HOGY AZ EMBERISÉG IGAZ TEREMTŐ ISTENÉT, ENKIT AZAZ SÁTÁNT EGY GONOSZ, NEGATÍV LÉNYNEK FESTIK LE A ZSIDÓK! Szerencsére ezek az ősi nevek BIZONYÍTÉKUL állnak az ellenkezőjére. Sátán (Enki) az emberiség igaz és jóságos teremtője!)

http://arjamagyar.blogspot.hu/2014/07/bobula-ida-nagy-szarvas.html






7 M. Lambert et I. R. Turnoy O. P.: Les statues D. G. E. st H. de Gudea (Textes concernant la déesse Bau) Revue d'Assyrlologíe et d'Archéologie Orientale. 1952. Vol. XLVI. P. 91.

8 A. Deímel: Pantheon Babylonicum, Roma, 1914. Institutum Biblicum.

9 Egyik himnuszban így beszél városa népéhez Baú:

„Az én palotám ura tökéletes.

Keze, mely az országot védi, tökéletes.

Az eső, amit én adok a hálás fáknak, tökéletes.

A feleség, akit én adok az urának, tökéletes.”

J. Dyneley Prince: A hymn to the goldes Baus, Old Testament and Semitic Studies in memary of W. R. Harper, Chicago, 1908, p. 325.

10 Thorkild Jacobsen. Mesopotamia: The Cosmos as a State. Before Philosophy. 1949. London. p. 158.

11 „Manducabantur primiciae frumenti”. Deimel: Panth. Bab.

12 Bálint Sándor: Népünk ünnepel.  Bp. 1938. Szt. István Társ. 280 és 189.1

13 A név emlékeztet az illatos fűszernövényt jelentő sumír „sem­bírida” szóra. Még közelebb áll ehhez az erdélyi fűszervirág,  a csombord, (Satureia Hortensis L.) neve

14 Gárdonyi Géza leírja „Az én falum"-ban. I. köt. 48. 1.

15 A sas mellett más madarai is vannak az istennőnek; ezeket nem könnyű meghatározni. Daru? Liba? Gólya? Egyik madárnak neve a Ba piktogrammal kezdődik; ez a fecske. (Deimel S. L. No. 5 : „Schwalbe”) Meggondolandó, hogy Magyarországon igen elterjedt hit, hogy fecske és gólya a Boldogasszony madarai.

16 „Az asszonyok titkos avató gyűlésén, melyen férfi nem lehet jelen, a legtekintélyesebb öregasszony kinyújtott tenyerén felajánl a Boldogasszonynak egy tányérra tett pohár bort és egy süteményt, megköszönve a szülés körüli segítséget és boldogságot kérve az újszülött számára, Mint Szegeden értesültem erről, ,az áldozat elmulasztása azzal jár, hogy az újszülött felnőtt korában, „ha fiú, nem kap lányt, ha lány, nem kap fiút.” Adatszolgáltatóm Sánta Katalin (50 éves) 1928-ban.

17 A hét leányra vonatkozólag: T. Pafferath: Zur Götterlehre in den altbabylonischen Königsinschriften. Paderborn, 1913. Ed. Schöning. 101. 1. és Deimel: Panth. Babyl.: septem filiae geminae, quac abundantiam dant omnibus hominibus. L. még a magyar népmesékben az „erdőt zöldítő, mezőt virágoztató” királylányokat.

18 A magyar népzene. I. Gyermekjátékok. Bp. 1951. MTO. 186. 1

19 A sumír UR szó ősjele a kutyafej és alapjelentése: őr
További jelentések: erő, erősség, fegyveres szolga, katona, kutya, oroszlán, férfi, férj. A szót minden sumír szójegyzék közli.

20 Wílliam Hayes Ward: The Seal Cylinders of Western Asia. Washington, D. C. 1910. The Carnegie Institution. 404. 1.

21 A még kiadatlan hatrai anyag egy részét az Archaelogical Insti­tute of America 1952. dec. 39.-i gyűlésén Ismertette Harold Ingholt, a Yale egyetem tanára.

22 P. A. Delmel: Sumerisches Lexicon. Roma, 1938 Institutum Biblicum. II, No. 5.

23 Könnyű 'előre látni az ellenvetést, hogy a BABA szó szláv eredetű. Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy tisztázásra vár állítólagos szláv „jövevényszavaink” alapvető problémája: hogyan kerültek ezek a szláv nyelvekbe? Mert aránytalanul nagy részüknek nincs megfelelője egyéb indoeurópai nyelvekben, viszont van megfelelője mezopotámiai nyelvekben, az ősrégi kultúrközpontban, ahonnan a művelődés fogalmai és szavai szétsugárzottak.

24 Ahogy a trónvesztett istenségből (Sátán) ördögfejedelem lesz, úgy vál­hatott az égi Nagyasszony lényének át nem keresztényesíthető része "boszorkánnyá". De fennmaradt az ősi hitrege, tisztán és felismerhetően a Déli Bába jó tündérről szóló magyar mesékben. Ipolyi Arnold bizonyos fenntartással közli a regét, attól félve, hogy nem valódi népi költés. Pedig a regét tartalma igazolja; közlője nem ismerhette a cseréptáblákról csak később leolvasott archetypust, a sumir teremtésmondat, a szélisten diadal­mas küzdelmét a szörnyű tengerasszonnyal. (Ipolyi Magyar Mythológiája 1853-ban jelent meg) Értékes kirgérzllér, a. bojtúrból lett szobrász, Finta Sándor közlése a mennyei fehér jószágot, legeltető Délibábról. (Herdboy of Hungary, N. Y. 1932. Harper.)

 25 A sumír ba-nak valószinlilcg több megfelelője is él a magyar nyelvben, elsősorban a Irű. A magyar bő etimológiája, Bárczí szerint vitatott és bizaeytalan. Tucn régi o-va.vunk, régi alakjai BEEW és BEU (Nyt. Szt.) Tá.nyelvl formáin: bő. (TSzt.)

 A magyar „boldog” szónak sincs kielégítő etimológiája: Bizonytalan eredetű; talán a bódít, bódul ismeretlen eredetű bod-alapszavának származéka; a ’révült, kábult, boldog' jelentésváltozás talán pogány vallásos szemlélettől volna magyarázható.” Pedig ez a szó benne van már a Halotti Beszédben is bovdug formában. Későbbi alakjai: boldog, bodug (Nyt. Sz.)  Mint személynév előfordul 1211-ben, ilyen formában: Boudug (Okl. Sz.). Helynév 1256-bál Bodugazunhaza (uo) 1408-ból is­meretes: Dyonisií de Boldogazzonwrsy (uo). Tudjuk, hogy a bódog-ot sokáig és gyakran használták a „gazdag” fogalom kifejezésére is.

...

Bobula Ida : A Nagy Szarvas

Az emberi kultúrának egyik eleme, amely kivándorolt Nyugat-Ázsiából a nyugati világba, úgy tűnik a jóindulatú, isteni atya fogalma, aki létrehozta az emberiséget "agyagból" és aki törődik a Föld jólétével.
A mezopotámiai istenség, akit, ellentétben a korai panteon legtöbb más férfi istenével, jóindulatúnak tartottak, a Víz Istene, Enki volt. Úgy tűnik, a kultusza olyan mélyen gyökerezik, hogy túlélte Babilon bukását és sok fiatal nemzet örökítette át, akik behozták Európába, ahol a modern időkig nyúló tradíciók a még mindig élő töredékei ennek az ősi kultusznak.

Enkit később Ea néven ismerhetjük. /1. Ea neve négy rovással/vonással volt írva, úgy tűnik az ő szent száma a négyszer tíz, azaz negyven volt./ 2. Kikövetkeztethető az egyik szövegből, hogy őt tekintették - legalábbis egy időszakban - a rangsorban a negyediknek a Nagy Istenek között. / 3. Feltehető volt, hogy ő Enlil és
/4. Nammu istennő fia, az "ősi tenger". (Ez helytelen, Enlil Enki testvére - megj. a ford.)
5. Enki volt az egyik a sumér panteon első istenségei közül, akit az archeológusok azonosítottak, több mint 50 éve, /6. mint a Vizek Istenét, akinek a rendszeres jellemzői voltak a kilövellő, túlcsorduló váza és két patak halakkal. Enki figurája feltűnik sok hengerpecséten és más műemléken. /7. Ritkán állva - gyakrabban a trónján ülve - viseli a Nagy Istenek magas, szarvazott fejfedőjét.
/8 És gyakran tart a kezében egy jogart és egy gyűrűt, mint az isteni erő szimbólumait, amely a sumér művészetben megkülönbözteti az isteneket a halandóktól, de amely nem egy speciális jellemzője valamely istennek. /9. Az Ő speciális jellemzője egy szarvas állat, általában az ibex (kőszáli kecske) vagy hegyi kecske, amellyel gyakran ábrázolták együtt a halat. Néhány pecséten egy harmadik állat tűnik fel Enki jelenlétében, egy madár, amely úgy tűnik, hogy sas.
Később a hal és a kecske összevonódott egy lénnyé: a jól ismert hal-farkú kecskefejű szimbólum, a Capricorn, Ea szimbóluma, amelyet már régóta a Zodiákus Bak jegyeként ismernek./10.

Sok író kérdezte már: a Vizek Istenének neve miért Enki, amikor az azt jelenti, hogy a "Földek Ura"?
Frankfort így válaszolt: Dél-Mezopotámia mocsárjaiban a föld és a víz annyira alaposan összekeveredett, hogy lényegében ugyanannak tűnnek./11. Nem tudunk egyetérteni: a föld és a víz ellentétben kellett, hogy álljanak a primitív mezopotámiai gondolkodásmódban. De a "Ki" nem csak földet jelentett, hanem magát a bolygót, a Földet is, így feltételezhetjük, hogy Enki volt a Föld Ura.
A három állat, amit Enki körül láthatunk - a hal, a madár és a kecske - jól szimbolizálhatja az állatvilág egészét - mindent, ami repül, úszik vagy fut. A víz pedig alapvető szimbóluma az életnek.
A sumér teremtéstörténetek nyílt szimbolikája világossá teszi, hogy Enki Atyát tekintették a teremtőnek és a
növények különleges apjának is, amiket sok istennő gondozott./ 12. Végül az istennők ösztönözték Enkit, hogy teremtsen embert, amit meg is tett - embert formált "agyagból", hogy szolgálják az isteneket. /13.
(Ez nem egészen így volt valójában, de erről majd később - megj. a ford.)
Így, az ember létezésért felelős lévén, Enkiről természetesen feltételezték, hogy sokkal több érdeklődést mutat a teremtményei iránt, mint más isten. Enki szervezte, alakította az embereket és sorsokat rendelt nekik.
/14 Megtanította az embereket a földművelésre, állattenyésztésre. Ő adott az emberiségnek "kenyeret".
Ő írta a civilizáció összes alapvető törvényét agyagtáblákra.
Ezeket Enki templomában tartották Eriduban. Ő volt a bölcsesség, a gyógyítás és minden mágia istene. Veszélyben Ő volt mindig a segítő. Megmentette az emberiséget az özönvíztől azáltal, hogy titokban utasította Ut-Napistimet (belőle hozták létre a zsidó Noé karaktert), hogy  építsen egy bárkát, amelyben túlélhette.

Ez a történet, annyira emlékeztet a bibliai történetre, arra késztetett néhány korai írót, hogy azt higgyék,
hogy az erősen körülrajzolt négyzet, amelyben Ea alakja néha feltűnik, az maga a bárka./15. Később úgy vélték, ez a négyzet szimbolizálja Ea otthonát a vizek mélységében./16.

Lehetséges, hogy a négyzet, amely körülveszi Ea-t, vagy amelyen ő ül, a világ szimbóluma, amely a sumér
gondolkodásban négyszögletű volt./17.
A négyzet néha egyenlőszárú kereszttel van jelölve, ez egy olyan jel, ami a 40-es számhoz kapcsolódik.

Gyakran látunk egy vagy két gigantikus kapuőrzőt is /19 Ea trónjánál /, őket ikreknek hívták.

Enkit sok néven ismerhettük/22 egyik volt a Dara-Mah, "A Nagy Szarvas"/23.
Enki ezen minőségéről számos magyarázatot olvashatunk./24. Ez a név valószínűleg asztrológiai eredetű,
ami kapcsolódik az ő jóindulatú tevékenységeihez, mint a "segítője a Napnak", az unokaöccsének, akit felszabadít naponta a hegyi sírjából.



Úgy tűnik, a Zodiákus volt a témája a sumér korai elméleteknek - talán pre-sumér asztrológusoknak.
A Közel-Kelet korai művészetében mindenhol szarvas állatokat találunk - őzet, szarvast, kecskét - akik a szarvaik között hordják a Napkorongot vagy a szimbólumát, ami lehet egy négyzet, vagy egyenlőszárú kereszt vagy épp egy nap-madár, mint a sas./25.

Amikor a Nap feltűnik a mennyei szarvas szarvai között - téli napforduló - a tél elmúlik, a Nap visszanyeri
korábbi erejét, a nappalok egyre hosszabbak, egy új ciklus, új év kezdődik. A korongnak vagy a madárnak a szarvak közt a Nagy Szarvast kellet jelképeznie aki visszahozza a Napot a szarvai között./27.

A téli sötétség megsemmisítése és a Nap visszaszerzése kellett, hogy jelentse a lehető legnagyobb szolgálatot egy többé-kevésbé primitív emberi társadalomnak. Nem csoda, hogy a jótevő kultusza fennmaradt ilyen sokáig.

Az emberiség segítése hagyományos volt Ea családjában. A fia, Dumuzi - később, mint Tammuz ismerhetjük, majd még később, mint Adonis-t - volt a "pásztor-isten" aki meghalt, de visszatért
az életbe, épp úgy, mint a növények.
Ennek az istennek a jelzője SABA volt (pásztor-herceg), amely emlékeztet a Csaba névre, aki a magyar
legendák hercege, a halhatatlan hős, aki mindig visszatért, hogy segítsen az emberein. Az ő növényének nagy
ereje volt, minden sebet begyógyított, valószínű kapcsolódhat az örökzöld Életfához is, ami Tammuz szimbóluma.

Két magyar krónika is megőrzött egy nevet, amit az ősi pogány vallásból vettek: DAMACSEK isten nevét. Ez egyértelműen megfelel DUMUZI névnek. Miután a magyarokat áttérítették a kereszténységre, a legtöbb legendát, amely összegyűjtötte az ősapák Magi vallását, kiselejtezték. Mégis, Csaba története túlélte.
Csaba figuráját átcsempészték a mitológiából a történelembe, középkori krónikás írók, racionalizálták a
fogalmat: "a nagy uralkodó fia" és azt írták, hogy Csaba Atilla, a hunok királyának fia volt.
Mi azokból a krónikákból úgy tudjuk, hogy az igazi hunok Csaba köré gyűltek, aki megmentett egy kis csoportot, amikor majdnem mindnyájukat megölték, és biztonságosan elvezette őket és megkísérelte felkészíteni őket Pannónia visszahódítására. Árpádról, a magyar honfoglalás történelmi figurájáról a 9. században, úgy tartják, hogy a legendás Csaba leszármazottja.

Az is lehetséges, hogy ellentétben az apjával, Dar-Mah-val, a Nagy Szarvassal, Sabara gondoltak úgy, mint
a Kis Szarvas vagy kecske, amely úgy hangozhatott, mint a "Dar-Ge". Ez megmagyarázhatná a későbbi istenneveket a Közel-Keleten, mint a Tarku, Targitaos (aki a szkíták őse) és végső soron a TURK illetve a TURAN neveket is, ez lett később a föld, amit az Északi Égbolt borít, A Bak ege, szemben IRAN-nal, amit a déli ég borít (UR-AN), az Oroszlán ege. A kassziták egyik pecsétjén - egy kevéssé ismert nép, de sok grafikus ötletük és szimbólumuk közös a korai sumérokkal - gyakran láthatunk egy istenséget, aki lehet Ea, vagy talán valószínűbb, hogy Marduk, Ea fia. Ezeken a pecséteken a kasszita kereszt jelenik meg gyakran./28. Szintén láthatjuk a hegyi népek művészetében, Mezopotámia szomszédságában, szarvas állatokat, akik az Életfát védik.

A sumér gondolkodás mélyen hatott a görög gondolkodásra. Vajon EA kultuszának lehetett-e valamilyen köze Thales ideájához, ahhoz, hogy minden dolog első oka a víz. Nem lehet, hogy EA neve hatott az EU szó használatára, ami azt jelenti, hogy "jó" ? Lehet, hogy EA-nak van valami köze a későbbi EU-piter fogalmához?

Távol a térben és az időben, egy kígyó kultusz vagy egy fa kultusz jelzője EA és a családja néhány kultuszának. /29 De a legrendíthetetlenebb túlélő úgy tűnik a szarvas-kultusz.

Sőt, a kelta istenség, Cernunnos, akit Phyllis Pray Bober ügyesen körülírt, egyike lehet Ea (Enki) későbbi
manifesztációinak./30. Ő a vizek istene, mint Ea, szarvakat és nyakéket visel, mint a  sumér istenek,
illetve egy szarvas-kígyó kíséretében látható, amely valószínűleg Ea szarvas halának egy variánsa.
( Ea patakjai, ha hanyagul rajzolják, könnyen összetéveszthetőek kígyókkal).

Azonban a kelták bizonyára nem az utolsó hordozói a mezopotámiai tradícióknak Nyugat felé...

Róma hanyatlásának idejében, a keleti kultuszok között, amik betörtek a birodalomba, ott kellett hogy legyen az isteni szarvas kultusza, illetve az isteni bika kultusza. A korai kereszténység Rómában mélyen gyökerezettnek találta az Újév illetve a téli napforduló ünneplésének babilóniai szokását, ahol zöld füzérekkel, étellel, itallal, zenével, tánccal, ajándékokkal ünnepeltek és szarvas illetve bika álarcokban játszották el a mennyei drámát.
A szokás egész Európában népszerű maradt. Egy sor dokumentumunk van a negyedik századtól a kilencedik századig, melyekben az egyházi hatóságok sok országban megtiltották az embereknek, hogy bármi közük legyen ezekhez a pogány gyakorlatokhoz./31.
Vehemensen elítélték az évszázadok alatt, az eredetileg jóságos szarvas istenség ördöggé változott az emberek elméjében, szarvakkal és hasított patákkal. Ezért tűnt fel a diabolikus szarvas lény, aki a követőit pusztulásba viszi, később az európai folklórban. Ilyen a finn szarvasa Hiisi-nek./32. (Magyarul IZ -> IZ-ten !!!)

Egy korábbi tanulmányban/33 próbáltam elmagyarázni, hogy a kilencedik században a magyarok hogyan tudták magukkal hozni a babilóniai tradíciók bőségét és a rendületlenül megőrzött hieratikus nyelvét a Magiknak (Magians -> Magy-ari)

Úgy tűnik, hogy szintén magukkal hozták a jóságos szarvas istenség kultuszát is. A krónikák állítják, hogy a magyarok nyugatra vándorlását egy fehér szarvas vezette.
Valamiféle rejtélyes nemzeti tradíciók értelme szerint, a magyarok Nagy Anyja megtermékenyül a Szent Nászban az isteni sastól (Ea sasa). Az ő neve Emese. A megfelelő sumér szó Emes, Deimel szerint, Emese Ea papnője./34. Álmodik a jövőről: egy hatalmas folyóról, ami méhéből ered, és amely idegen földön terebélyesedik ki.../35 Ilyen Szent Nász van illusztrálva egy bulgár-török eredetű arany edényen is. Még a Dara-Mah név nyomait is megtaláljuk./36 (Hasonló mítosz szintén található a médeknél is az új dinasztia eljöveteléről.)

Az istenséget, akire ezek a jelek mutatnak, úgy tűnik rendszeresen ünnepelték Karácsony ünnepén.
(Valójában téli napforduló!) Etimológiája tisztázatlan. Úgy tűnik megőrződött az első szótagjában a sumér
GAR, ami azt jelenti "forduló".(Karacsony eredeztethető még a január hónap szkíta nevéből.)

Körülbelül 50 évvel ezelőtt egy speciális etnográfiai felmérés felfedte Magyarország 179 falujában,
amelyek megtartották a "Reg" /37 illetve a "Regös" hagyományát. (pogány ünnepe az Újévnek,
dal formában a "Rig" azt jelenti, "beszéd" a sumérban.) Sebestyén Gy. összegyűjtötte és nyilvánosságra
hozta egy kötetben minden változatát a "Reg" (regös) szertartásoknak és daloknak; egy második kötetben írt egy tanulmányt a szokás valószínű eredetéről és az európai analógiáiról./38. A lényege ennek a szokásnak,
hogy Karácsony illetve Újév estéjén/39 éneklő emberek csoportja megy házról házra a faluban, furcsa jelmezekbe vagy állatbőrbe öltözve, gyakran feketére festett arccal. Dobokat, pálcákat láncokkal illetve más speciális hangszereket vittek magukkal, amit megcsörgettek minden vers végén, amit énekeltek.

Engedélyt kértek, hogy beléphessenek a házakba, és ha beengedték őket, folytatták a dalaikat, amellyel
tudtul adták, hogy Isten leszállt a házra, ételekkel és italokkal terített asztalt hozott nagy fény közepette:
itt az idő az ünneplésre! A legtöbb dal egy csodálatos, fiatal szarvasról szólt, aki a felhőkből érkezik és a
fényes szarvai között hordozza a Napot. Egy dalban feltűnik egy tó, ami tele van halakkal és a tó közepén egy kerek sziget emelkedik ki /40, a csodás szarvas leszáll rá. Néhány változatban, a szarvas beszél; megkéri Szent István királyt (a pogány hagyományok irtóját), hogy ne vadássza le, mert ő nem egy vadállat, nem egy
ördög, hanem az Úristen (Jóisten) hírnöke!
Ezután, a legfontosabb része a dalnak egy sor áldás, amik kívánságok a család jólétéért, termékenységéért,
növényeikért, állataikért. Sok helyen az éneklők előkészítik a házasságokat; egy fiút és egy lány emlegetnek
együtt, akiknek össze kellene házasodni. A fiatalok ezt komolyan vették. Minden versszakot tánc, csörgetés és a  következő refrén változatai követték: EJ REU REJTEM! Ez a refrén, amelynek nincs jelentése a modern magyarok számára, fél évszázadon át többször is elemezve volt, sok feltételezést ajánlottak fel magyarázatként rá, egyik
sem volt kielégítő./41 A refrén talán egy mágikus formula: Ea varázsigéje. A dal végén, az énekesek úgymond díjat vetnek ki, elkérik a ház vagyonának a felét a ház gazdájától, míg az úrnőtől bőséges étel-ajándékokat
kérnek./42 Valójában megelégednek kisebb ajándékokkal, de a dal megőrizte az ősi papi követeléseket.
Ma a regös csoportok általában fiatal fiúk csapata, akik fenntartják ezt a régi hagyományt a begyűjthető
ajándékok kedvéért./43
De a regös név olyan professzionálisokra is mutat, akik egyszer már végezték a ceremóniát.

Sebestyén Gy. (helytelenül) hoz fel számos analógiát Lengyelország, Románia, illetve a dél-szláv országok
napforduló ünnepeiben. Miközben kifejezetten felismeri, hogy a központja a területnek, ahol ez a szokás még mindig él, Magyarország, Sebestyén azt hiszi, hogy a magyarok ezt Rómából örökölték, bonyolult módon,
feltételezett Avar-Szlovén Székely-Magyarokon át. Ez a magyarázat aligha elfogadható. az alapján, amit
tudunk a római és a nyugati szertartásokról, ezek csak halvány visszhangok voltak, maskarádés karneválok
a Zodiákus állatainak maszkjaiban. A magyar szertartás komoly vallási rítus volt - organikus termékenységi
mágia - és az igazi mezopotámiai nevén nevezték, amely csak Magyarországon maradt meg. Ez jóval teljesebb és erősebb változat volt, amely megérkezett Európába abban az időben, amikor a nyugati praktikák haldokoltak.
Nem Rómán keresztül jött, hanem egyenesen Keletről, mint a legutolsó tudatos rituálé a jóságos Nagy Szarvas tiszteletére. Keresztény papok folyamatos háborút indítottak a pogány hagyományok ellen és az "ördög fesztiváljának" nevezték Magyarországon és máshol is./47 Az ősi igaz teremtője az emberiségnek fokozatosan átváltozott a "pokol urává" az emberek elméjében.

Szarvasok és madarak népszerű témái maradtak a művészetnek. De a sumér DARAMAH, Enki neve csak a furcsa ördög-nevekben élt tovább/48 DOROMO, DUROMO, DROMO, mindenütt elkezdték használni Magyarországon is a "Sötétség Hercegének" jelölésére.

Ilyen vége lett a nagyszerű és ősi Fényhozónak. A dekoratív művészetekben azonban Ea szimbólumai örökké élnek. A szarvasok, akik őrzik az Életfát újra feltűnnek, de az emberek elfelejtették a jelentésüket.
Az isteni arc elrejtőzik, a virágok álcája mögött. Csak az éles szemek veszik észre a magyar ornamentumokban a kerek szemeit, a szemöldökét, és a szarvait a szarvas istennek. Ha megkérdezel egy magyar parasztasszonyt mit hímzett a párnahuzatára, azt fogja válaszolni: tulipánokat. De nézd meg jól és látni fogod a feltámadás ősi üzenetét, a Nagy Szarvas szarvait és köztük a győztes Nap korongját.

1. F.Lenormant szerint Ea neve "lakóházat" jelent. De a sumér elmében az "építeni" a teremtéshez kapcsolódott, azt jelentette "generálni", "létrehozni".

F.Delitzsh Sumerisches Glossar-jában Ea neve szintén jelent "folyót" a sumérban, mint a finnugor YU,YO és folyó -> FŐ-LYO -> fő folyó illetve FŐ JÓ, a legfőbb jó, a "JÓisten".

2. A. Diemel: Sumerisches Lexicon II. 3. N 925.

3. Noah Kramer zsidó sumerológus szerint Anu és Enlil is megelőzte Enki-t. Anu alakja nem valóságos,

valójában egy koncepció. A zsidó sumerológusok, akár csak Sitchin mindig elferdítették itt-ott a történeteket, jelentéseket. (a ford.)S. N. Kramer: Sumerian Mythology, Philadelphia, 1944, p. 63. (Sumér LIL név = Magyar LEL,LEHEL,LELEG..stb)

4.Kramer, op. cit. p. 63.

5. Kramer, op. cit. p. 70.

6. L. Heuzey: Le Sceau de Goudea. Revue d'Assyriologie, 1902, p.30.

7.Stephen Langdon: Semitic Mythology, p. 95, and L. Heuzey: Les Origines Orientales de l'Art, Paris, 1915, p. 156.

8. E. Douglas Van Buren: Symbols of the Gods in Mesopotamian Art. Annalecta Orientalia, Roma, 1945, p. 104.

9.Ibid. p. 155.

10. L. Heuzey: Le Sceau, de Goudea, p. 133.

11.H. Frankfort: Cylinder Seals, London, 1939, p. 122-23.

12. Kramer, op. cit. p. 57

13.Kramer, op. cit. p. 63.

14. Kramer, op. cit. p. 70.

15.L. Heuzey: Le Sceau de Goudea, p. 131.

16. Frankfort: op. cit. p. 123.

17. "A világ négy sarka" gyakran van említve. Örökölhettük ezt a koncepciót az iránytű négy égtájaiban, 

amely önkényes. Kapcsolatban van Ea trónjával, sokszor egy négyzet veszi körül és az egyenlőszárú kereszt 

jelét viseli, emlékezhetünk a négy vonásra, amit Delitzsch úgy olvasott, hogy NIG, ami annyit tesz, hogy 

"kincs", "birtok", ezt összekapcsolva az azonos írású GAR szóval ami azt jelenti "lenni" "vmivé válni" . Fossey a következő jelentéseket adja ennek a jelnek: "négy; hozni; helyezni". Diemel úgy olvassa, mint NINDA és úgy interpretálja, mint ami azt jelenti "négy" illetve "kenyér doboz". Ugyanezt a jelet magyarázza J.Dineley Prince, szerinte egy négyszögből, négyzetből evolválódott, és azt jelenti "épület". Prince úgy hiszi, hogy a jelnek két kiejtése van: GAR és NGA. Elmagyarázza, hogy egy majdnem azonos jel pedig azt jelenti: "körbevesz; teljesség" és GAAR-nak kell ejteni, de a jel neve NINDA. A NIG szót "lakhelynek" fordítja. R.Jestin pedig így fordítja a NIG-et : "birtoklás" "szerencse mindenben". (LeVerbe Sumerien, Paris, 1943.). Az ő szavai a GAR szóra: "bevezetés" , "beiktatás". Hozzá kell tennünk ezekhez az adatokhoz a NÉGY és a MINDEN magyar szavainkat, valamint a nevét Ea nagy ünnepének, amely téli napforduló, (ma Karácsony) és amely a GAR-A-SU-MU sumer szóból ered. Ez az adat a már bőséges szakirodalomhoz tartozik az ún "négy sarokról".

18. Sok évvel ezelőtt Lenormant úgy hitte, hogy a "hal-ember" Oannes azonos Enkivel.

(Lenormant: Chaldean Magic and Sorcery) Charles Virolleaud szintén így véli. (Legends de Babylone, Paris 1949.) 

Nekünk inkább azt kell hinnünk, hogy a két-arcú hírvivő és kapuőrző a híres Oannes vagyis inkább Janus a 

kezdetek istene. Január hónap kezdi az évet, a téli napforduló ünnepe után, Janus a hírvivője a Vizek istenének lehetett a prototípusa a későbbi Joannes-nek, aki vízzel keresztelt az Isten-ember előtt. Magyarországon a legutolsó pogány ellenállásnak a vezetőjét is Janus-nak hívták. (IA szintén egy magyar gyökérszó a folyó szavunkra)

19. Le. Sceau de Goudea, p. `33.

20. E. Douglas Van Buren: Symbols of the Gods, p. 46.

21. Talim jelentheti az ikreket vagy társakat. Frankfort, op. cit. p. 60. Ezek az "ikrek" lehettek a 

mennyei Ikrek. KUR szó a sumerban "őrző"-t jelent. /KUR - Ker Ub/ (Diemel, S. A., p. 147: Bewachung).

22. Lenormant HEA-nak olvasta a nevet. Enki-Ea neveiért nézzük meg Deimel: Akkád Sumér glosszárjait. 

Köztük van: Dingir Magur az "isteni kecske", NUDIMMUD azaz "teremtő", DINGIR KAR-RA-E és MUL GULA. A sumér időkben Enki, az akkád időkben pedig Ea volt az általában használt neve. Az összes korai kultúra birtokolta valamilyen formában a Vizek Istene illetve az Istenatya, Teremtő koncepciókat.

23. DARA, DAR, TAR szógyökerek benn voltak a szarvasfélék, kőszáli kecske, hegyi kecske, őz, szarvas, muflon sumér neveiben mind. Valójában általános kifejezés sok nyelvben a szarvas állatokra.

24. Az ibex, azaz kőszáli kecske másik neve talán AYALUM a babiloniban, még a héberben is megőrződött mint AYAL...Az asszír TURAKHU -t pedig Steinboch"-nak fordította Delitzsch. Ez az egyik neve Ea-nak.

25. Egy korai termékenység isten, akit imádtak, különböző jelzőkkel látták el mindenhol, mint pl. 

"oroszlánfejű sas" . Cf H. Frankfort: Early Dynastic Sculptured Mace-heads. A. Orientalia 1935, p. 105.

26. Mesopotamian Art in Cylinder Seals, N. Y. 1947.

27. Több anyag illusztrálja a kapcsolatot művészet és asztrológia közt, ezt mutatja be Prof. Willy Hartner 

egy tanulmányában: Early Traces of the Zodiac in the Near East. Chicago University. 1949.

28. 28.Bildwerk und Volkstrum Vorderasiens zur Hethiterzeit. Leipzig. 1934, p. 12.

29. Ea volt a mély, földalatti vizek istene. Vladimir Gergiev, a bulgár megfejtője a Mínoszi feliratoknak,

elmondja nekünk, hogy a "YA" volt a mínoszi szótag, amivel kifejezték azt, amit mi Delta betűnek neveznénk, és ami megfelel a latin IANUS-nak. (Inscriptions Minoennes Quasi Bilingues Annuaire de l'Universite de Sofia. 1950, p. 21). A bölcs állat, ami a nedves földalatti járatokban él, a kígyó. És ahogy már elmondták nekünk: Nyugat-Európa rejtélyes prehisztorikus kőépítményei változatlanul mindig azokon a helyeke találhatóak, ahol földalatti vízáramok találkoznak. (Charles Diot: Les Sourciers et les Monuments Megalithiques. Boug, 1935). 

Lenormant állította, hogy a kígyó volt az egyik legfontosabb princípiuma illetve egyik formája HEA-nak. 

(Chaldean Magic, p. 232). Ea kígyója úgy tűnik valahogy kötődik Marduk sárkányához. A sárkány a magyar folklórban gyakran SARKANY-KÍGYÓ, "dragon-snake", amit szintén gyakran társítottak az esővel, viharral és a termékenységgel is. (Valójában a kundalíni energiát jelenti - a ford.)

30.American Journal of Archeology, Vol. 55. N. 1.

31.Enumerated by Sebestyen, op. cit. p. 291-304.

33.Sumerian Affiliations, Washington, 1950.

34."e. Priesterin Ea's". Sum. Akk. Glossar, p. 92.

35. Ea neve el van rejtve az archaikus magyar "folyó" szavunkban: LYO - JO.

A 11. században megtiltották a magyaroknak, hogy ünnepeljenek folyóknál, patakoknál és fáknál. 

De a hit a víz termékenységi mágiájában megmaradt a modern időkig. Lásd: Húsvéti locsolkodás.

36. Konstantinos Porphyrogenetos, bizánci uralkodó és író, elbeszéli, hogy a 10.században egy fiatal magyar 

herceg meglátogatta Konstantinápolyt, Termatzous-nak hívták.

37. A magyar REG szó megfelel a sumér RIG szónak, ami azt jelenti, hogy "beszélni, elmondani". (Deimel, S.A. p.191. Sprechen), szintén megfelel az akkád RAGAHU szónak, (valamint lásd: szanszkrit RIg Veda).

38. Regös énekek, A regösök. Bp, 1902, Athenaeum.

39.A középkori évszázadokban az év december 25-én kezdődött, csak a 15.század végén lett a karácsony 

és az Újév külön választva.

Ea háza, Ea "hegye" is a vizekből emelkedett ki. (Falkenstein, op.p. 25.)

Az első szó: EJ vagy HEJ, ami egy felkiáltás, valójában EA vagy HEA nevét tartalmazza. A második szó 

REGÖ vagy REU azt jelenti: elmondani. A harmadik szó REJTEM, pedig a sumér RI szóhoz tartozik, ami azt jelenti, "védeni" - az UH pedig "mágia" - akkádul RUGHTU. A refrén jelentése: "Ea szavalata: védelmező mágia."

43. Néhány dalszöveg, kép, és leírás a ceremóniáról. A Magyarság Néprajza, Bp, 

1938. Egyetemi Nyomda p.357.

45. Egy csapat fiú ment ment körbe szarvas maszkokban. Etnográfiai publikációkban sokféle variációját 

találhatjuk meg van ennek a szokásnak.

(fordította: Yoo-ra)

--------------------------------------------------------------------------------------------

Öregisten, Jóisten

Mielőtt elolvasod ezt a bejegyzést, kérlek kattints előbb ide:

http://arjamagyar.blogspot.hu/2013/10/satan-enki-melek-taurus-shiva-lucifer.html

Öregisten, Jóisten

ENKI - EA -a magyarok Öregistene, Jóistene, akiből az Ellenség gonosz ördögöt fabrikált! Ő Sátán, az emberiség igaz teremtője, DARA-MEH a csodaszarvas...

"Vajon ki nem hallott volna már egyet-mást Szaturnusz uralmáról, mikor földünkön a műveltség mennyei korszaka fénylett. Ha végigtekintünk a regetáron, mindjárt ő tűnik szemünkbe elsőnek. Vele kezdődik az emberi történelem. A legelső „istenkirály” igazságos uralmával kezdődött el minden. Emléke számos fejlett kultúrában fennmaradt. Így az orfikus kozmológia központjában is Auriton- Szaturnusz-Kronosz volt azon nevezetes hatalmasság, mely terminus alatt a „mérhetetlen időt”, az Aranykor fogalmát értették. Ő volt az a bizonyos őskezdet, úgymond maga az „Öreg isten”. Máshol a turáni regék Túr apója. A hindu hagyományok őskirálya: Jama. Az iráni Avesztában Jima ksaéta, mely névből állítólag a későbbi keletű Janusz eredt. Macrobiusz vallomása szerint ő volt a „legelső az istenek között”, akit kezdetben nem Janusznak, hanem úgymond Eanusz néven ismertek. (V.ö., Macrobius: Saturn)

Tudva levő ugyanis, hogy a szumér mitológia beállítása szerint a felső világ istenkarának Ea = Eanusz volt a legfelsőbb alakja. Számos mezopotámi agyagcilinderen úgy van ábrázolva, miként trónon ül és mindig
az „isteni hatalom” jelképe, királyi és istenségi jelvényként egy bikaszarvas föveget, avagy szarvakkal díszített koronát visel a fején. Jelenlétének különleges jelzőit a szarvas állatok képezik. Ezért igen fontos itt Lenormantnak azon megállapítása, miszerint Ea másik neve mul Gula, ez a név azonosítja az istenséget a Vízöntő jegy mellett lévő csillagképpel, amit ma Baknak hívunk, de a szumérok ugyanezt a zodiákus jegyet a szarvassal ábrázolták. Viszont ennek az Ea = Eanusznak - miként ismeretes -, ezen közismert nevein
kívül  pl. még számos magasrendű rangjelzője, titulusa volt. Mindenekelőtt volt A-lulim, ezen kívül ott az ismertebb En-ki. Minket elsősorban az A-lulim névszó érdekel, ugyanis történetesen T. Jacobsen
ezt írja róla: 
„Ez az A-lulim szó szarvat, szarvas agancsot jelent.”
Dr. Bobula Ida, egyik tanulmányában mindezt tovább viszi. Ahogy írja: „Enki-nek sok neve volt. Ezeknek egyike Darah-mah = Nagy szarvas. (...) De a Nagy szarvas név mellett En-ki még más nevet is viselt: Dargim-gim = a „Világosság atyja.” Azt már a tudósok is észre vették, hogy a szkíták apja: Héraklész által üldözött „kerinai” szarvas azaz „kerinitisz” elnevezése csak későbbi keletű, amely tévesen lett „kerinai”-nak értelmezve, mert hiszen a kerinitisz szó épp úgy, mint a vele rokon latin kornutus szó, szarvakkal bíró állatot jelölt. De hát ott van az olasz „cerva”¹ szó is, mely lényegében a szarvas szavunk származékának tekinthető.

Alapjában véve etimológiailag a „kronos” szó is feltűnően megegyezik az A-lulim-mal, mivel mindkettő szarvast, agancsost jelentett. Ebből adódott az a hiedelem, mely szerint Koronos-Kronos-Szaturnusz történeti emléke úgy hagyományozódott ránk, mint egy „fénylő szarvú istenség”, vagy „égi bika”, kinek „fénylő lénye” alkotja a Kozmosz állagát, magát a kozmikus eszenciát. Máshol az óiráni ősregék Verethragnyája, amely egy „kőszáli bak” képében szarvai közt hordja Ahura-Mazda mennyei glóriáját.
Ezen hagyományhoz hasonló bolgár változatokból kitűnik, hogy a csodaállat szarvai között, azaz a homloka fölött, a fölkelő napot hozza, szarvai hegyén valamint szőrén, azaz teste két oldalán is csillagok ragyognak,
de a magyar változatok szerint ezen csillagok, „gyújtatlan gyulladó” és „oltatlan elalvó” gyertyákat mondanak. A szarvas homlokán van a Hajnalcsillag, mely a többinél sokkal nagyobb,
szügyén pedig a Hold ezüstös korongját hordja. ..."

Forrás:

www.osservatorioletterario.net/appendice-fuggelek63-64.pdf

"...Ezért a hunok és magyarok neve KI-EN-GIR volt, mely „Isten gyermek”-et jelentett. Hasonló elképzeléssel a bolgárok is BE-EL-GAR-nak nevezték magukat, ami azt jelentette, hogy BA-AL gyermekei.
A HUN-GAR név isteni eredetét megtaláljuk az ékírásos táblákon, melyeken az is
áll, hogy HUN-GAR volt az első népe a földnek...."

Forrás:

http://www.magtudin.org/Botos_Laszlo_Hazateres.pdf


Ajánlott olvasmány:
Bobula Ida - A nagy szarvas (angol cikk)

http://www.stavacademy.co.uk/mimir/greatstag.htm

Hámori Frédi - Magyar mitológia, Isten és az ő segítői

http://users.cwnet.com/millenia/myths.htm


Idézet Hámori Frédi fenti írásából:

"A teremtő isten

...A fő istent és teremtőt, a világ teremtőjét egyszerűen ISTEN -nek neveztük. Ma is használt
ez a szó a kurdok által is.
A legfontosabb titulusa ISTEN-nek még a TEREMtő, amely a TEREM szón alapul, TEREMteni.
Bizonyos finnugor törzsek szintén használják a TAREM kifejezést az ő főistenük nevére.
Amíg a nyelvészek még mindig vitatkoznak az eredeti és közös gyökérszó finnugor jelentésén, ez elég egyértelmű magyarul. Ez a név megtalálható mind a távol keleten TarimBasin nevében, Nyugat-Kínában, mind Indiában az Életfa nevében dravida nyelvű családok között. A sumér nyelvben a neve Darama, a tudás, a bölcsesség, a növények és vizek istenének
Enkinek az egyik titulusa. A középkorban ennek a pogány istennek a nevéből lett a DOROMO, illetve DRUMO, amiből ördögöt csinált a keresztény egyház..."


Idézet Bobula Ida: A magyar nép eredete c. művéből:

"...Érezték, hogy az ő saját jelképük a szarvas, a fenséges, szép, ártatlan állat, a nagy fény hordozója, a Napnak a barátja. Az istenség az istenek családjának apja volt, valamennyien jóakaratúak
az emberhez, – sumírul: ENKI-EA volt a neve, és DAR-MEH is, a NAGY SZARVAS.
Ez a szarvas motívum, amelyet erős vallási érzés és ősi hagyomány vesz körül, gondos tanulmányt érdemel.
Sumíriában ez teljesen bizonyított és világos volt. Nagyon nagy számban tér vissza a chatti kultúrában.
A szittya művészetnek a legkövetkezetesebben előforduló motívuma, – nem csoda. A szittyák legendás őse Targitaos, – "az isteni TAR sarja", amely már pontosan megfelel a sumír dar = szarvas szónak. A csodálatos szarvas, – csodaszarvas, aztán később megjelenik a magyar népművészetben, legendákban
is. Az első magyar herceg, akit követül küldtek Konstantinápolyba,amint a görögök feljegyezték, – Termach-os volt. Ennek a hangzása pedig nagyon hasonló a sumír DARMAH-hoz."


........FOLYTATJUK........