2013. november 9., szombat

Az igazság a Talmudról

"Jézus Krisztus", "Keresztények" és "Kereszténység" egyáltalán nem szerepel a Talmudban,
kivéve azokat a félrefordításokat, amik elérhetők – a keresztények pedig képesek elhinni
hogy a Talmud Krisztus és a kereszténység elleni összeesküvés. Valójában ez tényleg egy
összeesküvés, de a Pogány (nem zsidó) népek ellen. Annak a sok cirkusznak az ellenére amit a
keresztények csináltak amiatt a néhány Talmud-részlet miatt ami állítólag Krisztust gyalázza, a
Názáreti Jézus karaktere csak egyszer kap említést a Talmud későbbi kiadásaiban.

"Nem Mózes törvényeinek elpusztításáért jöttem." (Máté 5:17) A Talmudban semmi
kereszténységellenes nincs. Ennek ellenére a militáns keresztény halálkultusz tagjai szerint e
Talmud számos istenkáromló részt tartalmaz Jézusról és a keresztény "vallásról". Igazság szerint a
"Jézus" és "Yeshua" elég gyakori ZSIDÓ nevek voltak akkoriban, mikor Krisztus állítólagos
kitalált élete zajlott. Néhány forrás szerint voltak bizonyos utalások egy Jézus/Yeshua nevű
emberre i.e. 100 vagy i.u. 100 körül, ami a keresztény hagyomány szerint NEM az az időpont
mikor a hőn szeretett zsidó názáretijük élt.

Sok zsidó nem is hisz Jézusban, mert tudja hogy csak kitalálták, és hogy ők hozták létre ezt a
ZSIDÓ karaktert, hogy a nem zsidók hajbókoljanak előtte mint értéktelen "bűnösök", és hogy
felkészítsék őket a hivatalos Zsidó Messiás eljövetelére, aki egyesíti a világ zsidóit, ítéletet és
kárhozatot hoz az Árja népek fejére, és rabszolgává teszi a Dzsentil emberiség megmaradt részét.
A Talmudot a középkorban félrefordították és elferdítették a názáretivel kapcsolatban. Akiket
elvakít a "keresztény identitás", "a világ egyedüli uralkodója", akire Cion Bölcseinek
Jegyzőkönyveiben a zsidók univerzális királyának hívnak, a keresztények számára ez lesz
"Krisztus Második eljövetele", a zsidók számára pedig a várva várt zsidó messiás. A zsidó nép
átverte a dzsentileket a kereszténység nevű trükkjével. Ezért olyan zavarodottak és becsapottak
sokszor a keresztények, mert ez teljesen idegen a dzsentilek számára, mivel mi természetes
módon Pogányok vagyunk.

Shabbath 116a (p. 569) a Talmudból: A zsidóknak el kell pusztítaniuk a keresztények könyveit.

Ez az idézet később került be a Talmudba, és az volt a célja, hogy összezavarja azokat a
Dzsentileket, akik bedőltek a kereszténységnek. A "keresztények" kifejezés egy koholmány,
ugyanis az eredeti szövegezés "nemzsidók" vagy "pogányok" lehetett, például "bálványimádó
gójok". Ez a sokkal későbbi beszúrás keresztényektől származik, akik hozzáfértek a Talmudhoz,
és hozzáadtak egy-két változtatást. A zsidók természetesen megengedték ezt, hogy ismét úgy
nézzen ki a dolog, mint a liberális "kereszténygyűlölő" zsidók vs konzervatív keresztények –
mivel minden zsidó hazugságnak tettetnie kell hogy valami ellen van, csak így lesz sikeres, és így
ad a programjaiknak több erőt. Ha tovább olvasol, be fogod látni hogy valójában Sátánt és
Démonjait átkozzák és káromolják a zsidók, nem pedig a názáretit. Sokak számára ez ismeretlen
dolog, de a Talmud állítólagos Krisztus és a kereszténység íránti "gyűlöletéről" szóló téveszmék
ellen fel kell szólalnom.


A Shabbath 116a nem a keresztényekre vagy a keresztény [ZSIDÓ] Újtestamentumra vonatkozik.
Ha az Újtestamentumot ténylegesen elolvasnák az emberek és nem csak beszélnének róla, látnák
hogy valójában dicsőíti a zsidókat, Izraelt, valamint a zsidó "hősöket" és pátriárkákat, sokkal
jobban mint az Ótestamentum. János 4:22-ben maga Krisztus állítja: "az idvesség a zsidók közül
támadt." Mennyi kárhozatba taszító kijelentést lehet még a Dzsentilek kollektív tudattalanjába
verni ezen kívül? Krisztus küldetése az volt hogy egyesítse Izraelt a világ minden zsidójával,
elpusztítsa az Árja szellemet, és a világ többi nemzetét lélektelen állatként kezelje.
Nyilvánvaló hogy a Shabbath 116a azt mondja, a zsidóknak el kell pusztítaniuk a Pogányok
könyveit. Nézzétek meg hogyan állítják a zsidók hogy a kereszténység ellen vannak, a Biblia az a
könyv amit a zsidók a legtöbbet adnak ki. A történelem tanúskodik amellett, hogy a zsidók
pusztították el a Pogány könyvtárakat, és ami megmaradt azt meghamisították. Több millió
ártatlan Dzsentil férfi, nő és gyermek nem azért lett lemészárolva mert keresztény volt, hanem
mert Pogány volt.

Sátán a Dzsentilek Istene, és ha a saját népe figyelne arra amit mondott nekünk és amit még
mindig mond nekünk mikor kommunikálunk vele, a zsidók már eltűntek volna. Itt van néhány
idézet amik jelzik hogy Krisztusról van-e szó a Talmudban vagy sem, azon az egy eseten kívül
mikor idézték őt.
Az ember azt gondolná hogy legalább van utalás a "történelmi" Jézusra a zsidók szövegeiben,
akikről közismert volt hogy mindenről feljegyzéseket készítettek. Mégsem ez a helyzet, hiába
minden őrjöngő mutogatás a "Jesus ben Pandirára" való utalásokra, aki állítólag az i.e. első
században élt, vagy más "Jézusokra" akikről a zsidó irodalomban szó esik. Jesus ben Pandira
története például a krisztusi kor előtt egy évszázaddal játszódik – egy "Jézus" nevű "mágus" jött
Egyiptomból, és megkövezéssel vagy akasztással végeztek vele. Azonban a hasonló rituális vagy
bírói kivégzések általánosak voltak, mint ahogy a "Jézus" név is, és az Egyiptomból áradó
mágusok is. Még ha ben Pandira létezett is, egyértelműen nem az ő története szerepel az
Újtestamentumban.[1]

A zsidók soha nem tudtak az evangéliumok Jézus Krisztusáról amíg ki nem találták ezt a karaktert
a Dzsentilek számára, hogy azok rá pazarolják az idejüket, elméjüket, testüket, lelküket és
pénzüket. Azáltal hogy Jézus Krisztusról azt állítják, hús-vér valójában létezett és vissza fog térni,
a zsidók hihetetlen mennyiségű lelki energiát kapnak a kereszténység zsidó programja által
becsapott Dzsentilektől, hogy elhozzák a Messiásukat. Bárcsak tudnák a Dzsentil keresztények
hogy az imádásuk tárgya az emberiség hóhéra, és nem a megmentője.

"Az ellentétes állítások ellenére a zsidók Talmudja képtelen alapot adni Krisztus létezésére és az
evangéliumi mese törénelmiségére. A Talmud állítólagos utalásai – melyek legtöbbje nem túl
hízelgő kommentár Krisztusról – mind későiek, és nem tükröznek többet, mint
évtizedeken/századokon keresztül továbbadott hagyományokat. Továbbá az idézetek nagy része
úgy tűnik egyáltalán nem is az evangéliumi Jézusra utal."[2]
"Ezenkívül a zsidó tudós, Solomon Schechter rámutat, hogy a Jézus idejében írt zsidó szövegek
egyetlen utalást sem tartalmaznak a kereszténység feltételezett alapítójáról."[3]
"Johann Maier is e radikális álláspontot képviseli, és fenntartja hogy nem csak a Mishna, de
mindkét Talmud híján van a hiteles, közvetlen utalásoknak a názáreti Jézusról; MINDEN ILYEN
UTALÁS JÉZUSRA A KÖZÉPKORBAN HOZZÁADOTT RÉSZLETEKBEN TALÁLHATÓ
[saját kiemelés]."[4]

"Ily módon a Talmud értéktelen mint nem-keresztény forrás, ami az evangéliumi mese
történelmiségét hivatott bizonyítani, és nem ad elfogadható alapot Jézus kilétének
megállapításához."[5]

Itt láthatjuk, hogyan használták fel és ki a Pogány istenségeket, hogy megalkossák Krisztus
karakterét. "Dionüszosz történetében nem csak számos jelentős párhuzam fedezhető fel bibliai
szereplőkkel és a Krisztus-mítosszal, de Jesus ben Pandira (Pandera vagy Panthera) meséjére is
látható magyarázatot kapunk, akit sokan a "történelmi Jézus" képviselőjének tartanak." Ez a Jézus
vagy Joshua ben Pandira csak a Talmudban található meg. Dionüszosz vagy Bacchus történetében
az isten újjászületik egy ikerpár egyik tagjaként, akiket egy nőstény párduc szoptat, innen jön a
cím: "egy párduc fia", vagyis "ben Panthera". "Nysa Isteneként" Dionüszosz kijött Egyiptomból,
és az egyik neve IHE, vagy latinul IES volt – így a "Jesus ben Panthera" egy utalás lehetett
Dionüszoszra. "Jesus ben Pandira" nem az evangéliumi Jézus.[6]

Láthatjuk hogy a Pogányokat, NEM pedig a keresztényeket támadják a zsidók. Ráadásul sok buta
ember általános meggyőződése lett, hogy a zsidó "Akum" kifejezés "keresztényeket" jelent. Ez
tévedés. Az "Akum" a Pogányokra való utalás, és egy támadás azok ellen, akik politeisták, és a
nemzsidók Isteneit szolgálják, figyelik a bolygókat, csillagokat és a Zodiákust. A zsidók szabadon
használják az okkult erőket a Dzsentilek megkötésére, de a keresztény hagyományok szerint a
Dzsentileknek tiltott bármilyen okkult hatalom használata.

A zsidók elkoboznak mindent az ellenségeiktől, például a Pogányoktól, hogy átvegyék a világ
feletti uralmat. Közbe kell szúrnom, hogy Krisztus és tizenkét tanítványának története, vagy "a
Keresztút" nem csak a görög félisten, Héraklész történetéből lett ellopva, de az Állatöv 12 jegyén,
a Nap "tanítványain" is alapul. Ezért mondják hogy a názáreti egy ZSIDÓ archetípus, amivel
HELYETTESÍTIK Árja Napisteneinket, akiket démonizáltak, szörnyekként állítottak be, hogy
távol tartsanak tőlük, és Teremtő Istenünktől, Sátántól. Krisztus zsidó archetípusa annyit tesz,
hogy összegyűjti a Dzsentilek összes faji emlékét szent Isteneinkről, illetve kollektív archetipikus
faji emlékeinket a Napról - amit több mint 18 "megfeszített" Pogány Isten személyesít meg, akik
mind szűztől születtek, élték az életüket, egy áruló miatt haltak meg, és feltámadtak [mindez
szimbolikus] -, hogy bevezessék a zsidó messiást, azáltal hogy mindezt a hatalmas lelki energiát
felhasználja a nemzsidók tömegelméjéből. Az élet, halál és újjászületés mind a Magnum Opus
SPIRITUÁLIS folyamatának ALLEGÓRIÁI, amivel az ólmot arannyá, vagyis az embert Istenné
lehet változtatni. A názáreti idióta egy fogalom, amit a Dzsentilek összezavarására és elterelésére
alkottak meg.

Csak nézzétek meg, hány felekezete van a kereszténységnek, amik miatt a Dzsentilek
Dzsentilekkel harcolnak. A názáreti egy hamis istenség, amit az eredeti Pogány Istenek helyére
ültettek, és az igazi spiritualitást is kicserélték vele. Mikor a Talmud azt állítja, a Dzsentilek "azt
az embert" imádják Istenükként, a keresztényekkel elhitetik hogy ez a keresztényekre és
Krisztusra való utalás. Azonban az igazságtól semmi sem áll távolabb. Másrészt a zsidók riválisai
POGÁNYOK VOLTAK, NEM KERESZTÉNYEK. Az utalás "arra az emberre" a Talmudban a
Halak Korának végéről szól, mikor a Dzsentilek elkezdik megtagadni a kereszténységet, és
visszatérnek Pogány gyökereikhez. "Az az ember" nem más mint Sátán, a Dzsentilek Teremtő
Istene. A zsidó "Yeshua" név NEM egy Krisztus elleni támadás, hanem az ellen irányul, akit
bemocskoltak, megátkoztak, megkötöttek, és egy borzasztó "szörnynek" kiáltották ki, hogy távol
tartsák tőle saját teremtését. A "Yeshua" jelentése "Neve [Sátáné] és emléke törlődjön el."

Menjünk tovább a legnagyobb buktatóra amit a zsidók találtak ki, hogy a keresztényekkel
elhitessék: a Bálám a Talmudban Jézus Krisztus titkos kódneve.
BALAAM, "Krisztus" állítólagos prototípusa NEM a kitalált názáreti.

A Sanhedrin 106b szerint: "Az eretnek azt mondta R. Chaninának: Tudod mennyi idős volt
Bálám? [R. Chanina] válaszolt: Nincs megírva. Habár mivel azt mondja (Zsoltárok 55:24), "A
vérontás és csalás emberei nem élik meg fele napjaikat..." 33 vagy 34 lehetett. [Az eretnek] azt
mondta: Jól mondod. Láttam Bálám krónikáit, és aszerint "33 éves korában Bálámot a sántát
megölte Pinchas (Phineas) a rabló."

Itt a Goetia-beli Démont, Balaam-ot - aki a Dzsentilek egyik Eredeti Istene, apja Beor [a neve
nagyon hasonlít a Goetia-beli Buer Démonéhoz] – mocskolják. A keresztények azt hiszik hogy a
fenti Talmud-részlet a Názáretit káromolja, és Pinchas azonos "Pontius Pilátusszal" aki megölte
őt. Ez tévedés. Habár állítólag Bálám csak 33 évig élt mint Krisztus, a názáretitől teljesen
különböző személyről van szó. A názáreti hanyag "csodákat" vitt véghez, de a zsidókon kívül
senkinek nem mondta el hogyan kell csinálni őket. A képmutató Krisztus-karakter gyenge volt.
Csak néhány tetves szalontrükköt tudott. Mikor egy Dzsentil – mint Bálám – okkult erőkkel
rendelkezik és használja is őket, nagy bajba kerül a zsidóknál, mivel az okkult hatalom "Isten"
ajándéka az "igazságos" zsidóknak, hogy elpusztítsanak minden Árját, és a zsidók átvehessék a
világuralmat, míg a többi Dzsentil fajt rabszolgaként, saját tulajdonukként kezelik. Habár a
názáreti a ZSIDÓ messiás, a zsidók akik megtagadják őt, azért teszik, mert tudják hogy ők
teremtették ezt a bolondot a Dzsentilek számára, hogy azok minden lelki energiájukat felé
irányítsák, hogy így valóra váltsák a "zsidók univerzális királyának" hivatalos eljövetelét. A
zsidók nem dőlnek be a saját hazugságaiknak, kivéve hogy a legelső zsidók keresztények voltak.

Bálám, aki az Ótestamentumban is megjelenik, egy Dzsentil varázsló volt, azzal a küldetéssel,
hogy átkozza meg Izraelt és a zsidó népet. Ezért ölték meg Bálámot. Másrészt Krisztus IzraelNEK
dolgozott, lévén maga is egy ambíciózus zsidó. Ezt kimondva látható, hogy a Talmud
egyértelműen nem Jézus Krisztusra utal.
Itt egy idézet a Bálám nevű Istenről, akit a zsidók az Ótestamentumban említenek: "Bálám egy
Dzsentil próféta volt, akinek a jóslatait fel is jegyezték. Híres jós volt, aki pénzért hajlandó volt
átkot szórni. A mózesi törvény szigorúan tiltotta ezeket a dolgokat, de Bálám nem volt zsidó.
Dzsentil volt. Bálám 24.000 zsidó haláláért volt felelős. Ő volt Baál gyalogja, az antiszemitizmus
barátja."[7] Bálám történetének erkölcsi tanítása az, hogy Izrael felülkerekedett a zsidók ellen
szóló átkain, mert Izrael saját maga számára áldásokká változtatta az átkokat. Bálámot
megbüntették mert olyan Dzsentil volt, akik gyűlölte a zsidókat, és gyakorolta a varázslást. Ez
egyértelműen nem Jézus Krisztus története. Ennélfogva azon keresztények állításai akik szerint
Bálám a Talmud utalása Krisztusra, érvénytelenek és üresek.

Van egy Talmud-idézet, amiben a keresztények szerint a talmudista zsidók azt állítják, "Jézus"
bűnhődik a Pokolban, és forró ondóban főzik. A keresztények kényelmesen elfelejtik hogy Jézus a
zsidó messiás, és NEM a Dzsentilek Messiása, aki Sátán. Olvashatunk Bálám büntetéséről is,
közvetlenül Sátán "Pokolbéli" büntetése előtt. Ahogy korábban is említettem, Bálám nem Jézus,
és a "Yeshu/a" név vagy kifejezés egy sértő kifejezés Sátánra, jelentése: "neve [Sátáné] és emléke
törlődjön el."
Talmud Gittin 56b-57a: [Onkelos Bar Kalonikus] felhívta Bálámot a holtak közül. [Onkelos] azt
kérdezte: Kit tisztelnek abban a világban? [Bálám] válaszolt: "Izraelt". [Onkelos] megkérdezte:
Mi a büntetésed? [Bálám] válaszolt: "Ondóban főznek." A Talmud szerint minden nem-zsidó lelke
"mocskos" és "tisztátalan", és minden nem-zsidó lélek örökös büntetést kap, mivel Sátánhoz
tartoznak, a Dzsentilek Teremtőjéhez, aki a zsidók ellensége.
Ez úgy hangzik mint a keresztény fenyegetőzés hogy örökös kárhozat vár ránk, és igazság szerint – az ostobák általános nézeteinek
ellenére – a zsidók, a Talmud, a Biblia és a kereszténység elválaszthatatlanok.
A Talmud egy következő idézete az ostoba keresztények körében erős félreértésre lelt, mivel
hiányos a tudásuk. Ebben az esetben a "Yeshuát" megint Sátánra alkalmazzák, méghozzá nagyon
szemét módon. Ez a részlet Sátánt mocskolja, nem a názáretit. Ahogy látni fogjátok, a keresztény
[zsidó] mitológia szerint Krisztus "feltámadt", és nem került a Pokolba hogy forró ürülékben
égjen.
"[Onkelos] felhívta Yeshut a holtak közül. [Onkelos] azt kérdezte: Kit tisztelnek abban a
világban? [Yeshu] válaszolt: "Izraelt". [Onkelos] megkérdezte: Mi a büntetésed? [Yeshu]
válaszolt: "Ürülékben főznek. Ahogy a mester mondta: aki kicsúfolja a bölcsek szavát, azt
büntetésül ürülékben főzik." Nyilvánvaló hogy a Talmud ezen a ponton nem Krisztust, hanem
Sátánt káromolja.
Továbbá a "Néhány megfigyelés a zsinagóga hozzáállásáról az apokaliptikus és világvetanításokról"
A Bibliai Irodalom Naplója (1922, 121. oldal) című műben Louis Ginzberg
professzor bevallja: "Ezáltal abszolút bizonyossággal állíthatjuk hogy az egész talmudi-midrási
irodalomban nem lelhető fel egyetlen név sem Jézust és tanítványait illetően."

Ez az ítélet. A Talmud semmilyen módon nem "Krisztusellenes" vagy kereszténységellenes. Ez a
bálványimádó Pogányok ellen szól, nem a keresztények ellen, akik csak a keresztény [zsidó]
istenben és a názáretiben hisznek. A zsidók azt állítják, hogy "YHVH"-tól valók, míg a Dzsentilek
Sátán gyermekei, és NEM pedig fordítva, hiába hiszik ezt a keresztény azonosságot hirdetők. Ez
semmilyen módon nem a kereszténységre vagy a keresztényekre vonatkozik, hanem a nem-zsidó
fajokra. Akik saját magukat átkozzák a keresztény identitással, azoknak fel kell ezt ismerniük, és
azt is hogy azáltal hogy szerintük ők Izrael egy elveszett törzse, vagyis "igaz zsidók", nem csak
önmagukat kárhoztatják, de minden Dzsentil fajt is, egy totális háborúvala Dzsentil szellemiség
ellen.

"Isten" és az "Ördög" MEG VAN CSERÉLVE. Sátán a Dzsentilek Istene, és szereti a teremtését.
Nem ő az aki megtéveszt minden Nemzetet, nem ő az aki hazudik, nem ő az aki gyilkol. Sátán a
zsidó nép ellensége és ellenfele. Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveiben a zsidók azzal hencegnek,
hogy "El fogjuk pusztítani Istent." Nézzétek meg meddig mentek el a zsidók hogy elválasszák a
Dzsentileket Sátántól. Sátán az Isten. A zsidók azt is mondták, hogy a Dzsentilek "az istenük előtt
szarnak". Ezzel arra utalnak, hogyan démonizálták Sátánt a zsidók, olyan mértékig hogy a
Dzsentilek is félnek tőle, átkozzák és megkötözik, és minden áron távol akarnak maradni tőle.
Végül annyit, hogy minden Dzsentilnek megvan rá minden oka hogy forrongó haragot és
gyűlöletet tápláljon a zsidók iránt. Csak azért mert kiderült hogy a zsidók nem sértegetik a
keresztény "Istent", nem jelenti azt hogy meg kell bocsátani nekik amiért tömegesen
lemészárolták a Dzsentileket, elpusztították Pogány könyvtárainkat, amik nagyon érthető
tudnivalókat tartalmaztak a Pogány Istenektől arra nézve, hogy érjük el a halhatatlanságot; s
mindezt zsidó mocsokkal, eltereléssel, és teljesen hamis "vallásokkal" helyettesítették – mint a
kereszténység, amivel felkészítenek minket hogy gazdákként fogadjuk el a zsidókat, ami az Ó- és
az Újtestamentum alapvető témája. Ez a prédikáció egy nyílt levél és ébresztő minden
Dzsentilnek. Az igazság a kereszténységről az, hogy az első keresztények zsidók voltak, és a
legutolsó megmaradt keresztények is zsidók lesznek. Azok a keresztények akik elhiszik hogy a
nem-zsidó keresztények "Jehova kiválasztottjai", a saját lelküket ítélik kárhozatra, és terjesztik a
mérgüket az emberiség maradéka körében [nem-zsidók körében]. Össze kell fognunk és meg kell
erősítenünk a lelkünket, és nem szabad hagynunk más lehetőséget a zsidóknak, mint hogy elűzzük
őket.
Simeon Haddarsen, fol. 56-D:
"Mikor a Messiás eljön, minden zsidónak lesz 2800 rabszolgája."

Hivatkozások:
[1] The Christ Conspiracy: The Greatest Story Ever Sold by Acharya S
[2] ibid
[3] ibid
[4] Who Was Jesus? Fingerprints of the Christ by D.M. Murdock
[5] ibid
[6] The Suns of God: Krishna, Buddha, and Christ Unveiled by Acharya S
[7] www.biblenews1.com [Keresztény/zsidó szemszögű weblap, de megmagyarázza hogy Bálám

2013. november 5., kedd

A kereszténység leleplezése

Mielőtt továbbmennél, olvasd el előbb a következő bejegyzéseket:

http://arjamagyar.blogspot.hu/2013/10/bevezetes.html

http://arjamagyar.blogspot.hu/2013/10/satan-enki-melek-taurus-shiva-lucifer.html


A kereszténység leleplezése

A következő cikkek bizonyítékkal szolgálnak arra nézve, hogy a keresztény vallásban és a bibliában mindent más vallásokból LOPTAK szerte a világból, s ezek jóval megelőzték őket. A kereszténység egy eszköz, amely arra szolgál, hogy eltávolítsa a spirituális/okkult tudást a néptömegből, és ez a hatalom néhány ember kezében összpontosuljon, hogy azok manipulálhassák és rabszolgasorba vethessék a tömegeket.
Hogy valóban megértsük a Bibliát és lássuk az igazságot, járatosnak kell lennünk az okkultban. A tömegek elméje nagyon erős. Ha elég régóta tanulmányozzuk az okkultot és mélységeiben megismerjük, az igazság kegyetlenül sokkoló lehet. Az egész judeo-keresztény Biblia egy hatalmas méretű átverés, nagyon is tiszta céllal, ami tudatalatti eszközöket, és a hívők irányított lelki energiáját használja.

Akármikor, ha a kereszténység vagy bármely szövetségese átvette az irányítást egy ország vagy egy terület felett, az ősi spirituális szövegek és feljegyzések el lettek távolítva vagy el lettek pusztítva, és azokat, akiknek spirituális tudás volt a birtokában, az Inkvizíció tömegesen meggyilkolta. Ennek eredményeként kikerült a forgalomból az a tudás, amit a hatalmon lévők használtak s használnak ma is a tudatlan népesség befolyásolására, spirituális/okkult hatalom segítségével. A Biblia az egyik legerősebb tudatalatti eszköz, amit a kiválasztott kevesek használnak a tömegek leigázására. A legtöbb ember ennek nincs tudatában, mivel hiányos a tudásuk az okkultot, a gondolatok hatalmát és a lelki energiát illetően. A mindenkori hatalom azért munkálkodik, hogy megerősítse azt az elképzelést, miszerint az okkult, az elme erői, és a lélek csupán értelmetlen zagyvaság, egy maszlag.

Az ősi feljegyzések elpusztításával lehetőség nyílt egy alternatív, kitalált “történelem” megírására, amely elvágta az emberiséget valós gyökereitől. A történelem szabályozása fontos, mivel ha valaki befolyásolja ahogyan az emberek azt, amit mi múltnak nevezünk, az hatással van a jelenre és a jövőre is.
Az egész Biblia egy hihetetlenül erős tudatalatti eszköz, teli okkult számokkal, üzenetekkel, allegóriákkal, és lopott anyagokkal, amiket ősi vallásokból torzítottak el. Ráadásul ezt a könyvet lelki energiával és hatalommal töltötték fel, hogy félelmet keltsen, és hihetővé tegye. Ha kinyitjuk a szemünket, és birtokunkban van a szükséges tudás, a varázslat többé nem fog hatni ránk. Az egész judeo-keresztény Biblia alapvető témája az alapja a zsidó nép kitalált történelmének a tömegek elméjében. Amit a tömegelme elhisz, annak megvan a hatalma és energiája ahhoz, hogy a valóságban is manifesztálódjon, mivel a gondolatok energiából állnak.

A vatikáni könyvtárban vákuumzárású termek vannak, amik több ezer ősi ezoterikus könyvet őriznek, melyeket a világ minden tájáról loptak és gyűjtöttek össze, hogy kivonják őket a nyilvános forgalomból. A katolikus egyházat – ami a keresztény vallás gyökere – egy titkos társaság irányítja, ami arra használta az okkult hatalmat, hogy leigázza a tömegeket. A végső céljuk nem más, mint az emberiség totális rabigába döntése; ezért dolgoznak fáradhatatlanul már hosszú ideje.
Mindez közvetlenül is hatással volt mindegyikünkre. Az emberiség szükségtelenül szenvedett a tudás megvonása miatt. Az embereket rákényszerítették, hogy többmilliárd dollárnyi pénzt fizessenek saját kárhozatukért, annak érdekében, hogy ez a hazugság továbbra is erős maradjon. Ennek a gonosz átverésnek a túlélése és virágzása EGYETLEN EGY dolgot kíván: A TUDÁS HIÁNYÁT!

Ellentétben azzal amit a legtöbb emberbe beléneveltek, a judaizmus, a kereszténység és az iszlám viszonylag új vallások. Az emberiség története több tízezer évre nyúlik vissza. Ez a hármas megállás nélkül azon dolgozott, hogy távol tartson minket a spirituális/okkult tudástól, és annak az erőnek a használatától, ami mindannyiunkban megvan.
Ezek az úgynevezett “vallások” gyilkosságokra, kínzásra, és hazugságokra épülnek, és az egyetlen mód arra hogy egy ekkora hazugság felfedetlenül maradjon, az, hogy még több hazugságot teremtenek, és elpusztítják azokat a népeket, melyek tudják az igazságot. A kereszténység nem több, mint egy program. Semmi vallásos vagy spirituális nincs benne.Több millió ember szenved depressziótól, reménytelenségtől, és az élettel kapcsolatos bizonytalanságtól. A léleknek fényre van szüksége, és ezt nagyon kevesen tudják, és nagyon kevesen alkalmaznak erő-meditációkat is, amik szó szerint “megváltaná” a lelküket. Az okkult tudás hiánya miatt az Emberiség egésze egy hatalmas varázslat hatása alatt áll, amit okkult erők segítségével vittek véghez, és belénk nevelték, hogy ezeket a “vallásokat” nem szabad megkérdőjeleznünk. Ezt a keresztények is megerősítették azáltal, hogy évszázadokon keresztül adták a pszichikus energiájukat és a lelküket, hogy ez a hazugság fennmaradhasson, s mely végül csak a kiválasztott keveseknek lesz hasznára.

Idézet a zsidó Talmudból:
Simeon Haddarsen, fol. 56-D: “Mikor a Messiás eljön, minden zsidónak lesz 2800 rabszolgája.”


............FOLYTATÁS KÖVETKEZIK.............

--------------------------------------------

Forrás:
http://www.exposinghun.heliohost.org/

http://www.exposinghun.heliohost.org/A%20kereszt%C3%A9nys%C3%A9g%20leleplez%C3%A9se.pdf

Ajánlott oldalak:


Múltunk pusztítása:

http://magyarjos.heliohost.org/multpusztitas.html


(Fordította: Nigel Sheridan)

2013. november 1., péntek

A magyar az ősi árja nép

A Hungar és Magyar név értelme


Nemzetünk mai neve Hungár és Magyar. Saját nyelvünkön írva és szólva a Magyar nevet használjuk, de amikor idegen nyelven szólunk magunkról vagy mások írnak rólunk, a Hungar nevet alkalmazzuk. Nem azért mintha a Hungar nem lenne a magyar nyelv szótárából eredő szó. Magyarázata inkább az, hogy a Kárpátmedence akkor nyerte első egységes politikai szervezetét, amikor ott a nemzetnek hun ága volt az úr, így az országra és annak népére ez a név került forgalomba, noha ugyanakkor már ott voltak a magyar ágból eredő törzsek is. Amikor aztán a kocka fordult és a hun ágból eredő dinasztia helyére Árpáddal a magyar ágból eredő dinasztia lépett, az uralomváltozásnak megfelelően a Magyar név szolgált az ország és nemzet megjelölésére. Az uralomcsere idején azonban a külföld már megszokta, hogy a Kárpát-medence népét és országát a hunokról nevezze, ezért az ő használatukban megmaradt a régibb, hunok elsőbbségét emlékezetbe idéző elnevezés.


A Hungár és Magyar között fennálló különbséget az árpádi hullám magasabb köreiben úgy látszik még tudták. Kiev körül, amikor Árpád útban volt öröksége átvételére, egyes hun töredékek nem akarták magukat az ő vezetésének alávetni, mert bizonyára még a régi, Attila korabeli dicsőségben éltek a két nép rangját illetőleg. De Árpád, a hatalom tényleges birtokában királyinak érezte magát és a hunokat, a régi eb és farkas szimbólumú népet nem tekintette olyan harapósaknak, mint voltak régen; hanem őket gúnyosan és egyszerűen kutyákhoz hasonlította, akik az ostor (Est-ura) pattogására észre térnek és engedelmeskednek (167m. I. 44), Árpád azon is megütközött, hogy miután az első kárpátországi erősséget Hunuarat azaz a hun úr székhelyét (mai Ungvár) bevette, őt a helybeli lakosság Hungária fejedelmének nevezte. Micsoda sértés ez a Szcítiából kijött Hét- Magyarok fejedelmére (167m. I. 53, 81 sk)!


Amikor azonban Árpád már hatalma alá vetette az összes kárpáti magyar nyelvű törzseket és az egyesítésben azok segítségét messzemenően élvezte és az ország kormányzását velük egyetértésben rendezte be, maga pedig az egyik helybeli fejedelem leányát feleségül vette, a hun és magyar népesség annyira összekeveredett, egybeolvadt, hogy a Hungari és Magari között többé különbséget tenni nem lehetett. Nagyon jól érzékelteti a fejlődésnek ezt az állomását a Képes Krónika, amelynek írója a kárpáti ország lakóiról azt mondja: neveztetnek "vulgariter Magori sive Huni", hazai nyelven magyarok vagy hunok (167m. I. 286; 83m. 91). A hunok és magyarok népi egysége és a két név egyértelmű használata jut kifejezésre más íróknál is, akik a hunok uralmát "A Hungarusok első betelepülése Pannóniába" címen adják elő, és amikor az Árpádok magyar uralmáról szólnak, fejezetüket így címezik: "A második bejövetelről" és rögtön utána megmondják, hogy "újra visszamentek Pannóniába". De már a hunok idejében is felváltva használták a két kifejezést, Attilát nemcsak hun királynak, hanem magyar királynak is mondták s ő a külföldiek szemében is "Hennar Madir": Honúr Magyar, azaz Magyar Honúr volt (82m. 130; 124m. 74; 146m. 133). A hun uralom után tudunk olyan hun-magyar törzsszövetségről, amelynek 527 körül a Meótisz vidékén előbb hun királya volt, azután magyar királya lett?(20) A Hungár és Magyar név tehát régóta egymással felcserélhető, azonos jelentésű név.


A Hungari névvel kapcsolatban meg kell még jegyeznünk, hogy ez a kárpát-medencebeli magyar nemzet teljes neve, rövidített alakja pedig a Huni, H nélkül Uni. A két név jelentése azonos. Orosius negyedik századi történetíró idevágó feljegyzése ezt félreérthetetlenül igazolja, amely szerint "Pannónia európai ország, amit nemrég a HUNok foglaltak el és amit ez a nép saját nyelvén HUNGARIAnak nevez". (21) A Hungari és Huni azonosságát a későbbi kútfők is sorozatosan vallják, számos esetben filológiai pontossággal: "Hungari id est Huni; Huni qui et Ungari dicuntur; Ungari etiam Huni sunt appellati", magyarul: Hungari más szóval Huni; Huni, akik egyidejűleg Ungarinak mondatnak; Ungari, akiket Huninak is neveznek (82m. 131 sk; 83m. 68; 146m. 185, 266). Ha a Hungari névből a szókezdő H elmarad, ez a dolog rendjén van, mert a régi magyar nyelvben a szókezdő H-t gyakran nem ejtették ki és ezért a fonetikus írásban nem is volt szükséges jelölni. A jelenséget a nyelvészek jól ismerik és nyilvántartják.



Miután a Hungari név használatát és grafikai alakjait megismertük, vizsgáljuk meg annak etimológiai értelmét. A Hungari és Huni név, éppen úgy mint a Magari, a régi forrásokban i hanggal végződik. Ez nyilvánvalóan a szó végéhez tapadó képző és nem a latin többes szám jele. A középkori magyar írók ezt tudva, néha szükségét is érezték, hogy a név latin többes számának kifejezésére ahhoz egy második i betűt illesszenek. Így jár el például Anonymus, amidőn a Hungarii és Magarii alakot használja (167m. I. 33). Ha tehát az i képző, az alapszó HUNGAR. Ez utóbbi viszont két egytagú szó összeolvasztásából jött létre, középre illesztett G hanggal, ami a többes szám K ragjának lágyított változata: Hun-G-Ar. Ez abból is következik, hogy az összetevő elemeket külön is használták, egyes személyekről szólva, HUNI és URi (ÁRi) alakban, az egész népről szólva pedig többes számban: Hun-i-k illetve Ár-i-k alakban.


Mit jelent a névben szereplő két egytagú szó, a Hun és Úr? Az első a mai ,hon' szavunk egy árnyalattal mélyebb magánhangzóval ejtett alakja miként népiesen szólva ma is "otthunt" mondunk az irodalmi ,otthon helyett. Jelentése ,lakóhely, haza, táj', mint eddig is gondolták (146m. 104) Az. Úr részleg viszont a sokféle értelmű ,úr' szavunk, ami általában parancsoló személyt jelent. (23) Eszerint a Hun-gar annyi mint Hon-ok-Ura az ország minden lakóterületének ura, királya. A Hungar (Hunkar) képzővel bővített alakja viszont a király uralmi területéről származó egyes embert, az ország lakót jelenti. Ha a népet gondolták, ugyanezt a kifejezés többes számban használták: Hungarik, Hungarok. A népnév képzés formulája tehát ez: lakóterület + a többes szám ragja + az úr vagy parancsoló személy + az i képző és + a többes szám ragja. Az első K, amely ma G- vé lágyult, a régibb grafikai formákban még szerepel, mint a Honkarié, Ankarik, Inkerik alakban.


A Hungari név formulájának ismeretében a MAGARI név etimológiáját is azonnal megértjük. Ez is két összetett szó, raggal és képzővel bővítve: MA-k-AR-i vagy MA-g-AR-i, az egyes embert jelenti. (24) Népre vonatkoztatva, a kifejezés kiegészül a többes szám k ragjával: Makarik Magarok, Magyarok. Ez a név mindössze annyiban különbözik az elsőtől hogy a Hon részleg helyére a Ma szó terült. Ez a szó a jelenlegi magyal nyelvben már nem közhasználatú, de a rokon nyelvekben még igen és pontosan azt jelenti, amit a Hon. (25)

 A pozícióban levők itt is követte törvényszerű sorsát és az eredeti Makari alak mellett létrehozta a Magari, Mahari, Matari, Mazari, Magyari grafikai formát, a népnév pedig hangrendbe illeszkedve Makarik helyet felvette a mai Magyarok alakot. Ennek is megvannak rövidített alakjai a Magi, Madi (v. ö. Huni), illetve Maari, Mári, Maori, Mauri. Két nemzetnevünk etimológiája annyira világosnak látszik, hogy szükségtelennek tartjuk az eddigi magyarázatokra kitérni és azokat cáfolni. 26


Végül észre kell vennünk, hogy a HungARI és MagAR,I névben, valamint a HungARIA és MagARIA elnevezésben, az URI, ARI, ARIA részleg olyan elem, ami sok magyar származású nép nevében előfordul, olyanokéban is, amelyek magyar származására eddig nem gondoltunk, mint például a régi Európában ("Európa I") élt Lig-úr-i, Ib-ér-i, Ili-yr-i és Ta-úr-i nevekben is. Ez a közös Ari, Ária elem a nagy magyar népcsalád összefoglaló neve. Ebből az következik, hogy a magyar népek az igazi árja népek, az ő nyelvük az igazi árja nyelv, az ő országuk az igazi árja ország. A magyar nép, nyelv és ország árja mivolta nagy horderejű megállapítás, de mégis olyan egyszerű, mint Columbus tojása. Nem is mi vagyunk az elsők, akik a magyar nép és nyelv árja mivoltát felfedezzük; megtette ezt előttünk Lukácsi Kristóf, aki más úton jutott ugyanerre az eredményre. Így fejezte ki gondolatát: "Nézetem szerint a magyar faj, ha nem maga sajátképi főtörzse az áriai nép- és nyelvosztálynak, annak kétségtelenül egyik rokon ága; mire nézve bármint is törekedjenek némely magyar nyelv- és régiségkutatók... (más) nyelvekkel hozni kapcsolatba, azt velem felhozott érveikkel elhitetni nem fogják... a magyar nyelvnek kulcsát csakis az áriai nyelvekben kell keresnünk" (123m. 200 sk).


És megismétli: "Midőn azt mondom, hogy a magyar nyelv az áriai vagy zend (szent) nyelvosztályhoz tartozik, a magyar nyelv és régiségek körüli több évi vizsgálódásaimnak eredményét mondom ki" (123m. 199). Ma ezt a nézetet teljesen aláírjuk és megerősítjük, hogy a magyar nyelv és a magyar nép az árja nyelv és árja nép sajátképi főtörzse és roppant csodálkozunk, hogy ezt eddig nem tanították és nem ment át a köztudatba. Ha tehát pontos és történetileg is alkalmazott megjelölést akarunk használni a mi nyelvünkre és népünkre, meg a magyarral rokon nyelvekre és népekre, a jövőben ne finnugor nyelvekről és ne finnugor népekről beszéljünk, hanem árja nyelvekről és árja népekről. 27


Mivel időben nem foglaltuk le magunkat az árja kifejezést és nem igényeltük magunknak a vele összefüggő ragyogó múltat, a senki vagyonára rátették kezüket mások és az egész árja történetet bekebelezték Pedig azok nevében nem szerepel a mondott népcsaládra utaló ARI szócska


Ők nem ,urak', nem ,árják', hanem Deutsch, Engels, Saxons, Juts, Vandals és hasonlók. Ennek ellenére mégis árjáknak mondták magukat, minket pedig leázsiaiznak. Újabban azonban rájöttek tévedésükre és többé már nem nevezik magukat árjáknak. Gordon Childe ezzel kapcsolatban így szól: "... az árja megnevezést egyes 19. századi filológusok hozták forgalomba, hogy vele a rokon (indoeurópai) nyelvek beszélőit megjelöljék Ma már tudományos használatban ezt a kifejezést csak a hindukra, a: iráni népekre és a Mitanni uralkodóira használják." De már Childe professzor előtt L. A. Waddell is határozottan állást foglalt: "Bárhogy is álljon a dolog, a nordikus rassz kifejezés egyáltalában nem használható az árja faj párhuzamos kifejezéseként, mivel az északiak csak későn kialakult ága az árják egyik alosztályának. Korábbi munkáimban a divatot követve vagy félrevezetve néha-néha én is alkalmaztam ezt az (árja) kifejezése a mondott párhuzamos értelemben, bár legtöbb esetben tiltakozólag, hozzáfűzve ,az úgynevezett nordikus rassz'. A kifejezést azonban most már ilyen vonatkozásban teljesen el kell hagynunk, ha el akarjuk kerülni a szükségtelen zavart és anakronizmust". 28


A hunok, magyarok és rokonaik nyelvének és népének árja mivoltából sok minden következik. Egyelőre csak annyit jegyezzünk meg a Hungar és Magar fonalán, hogy a mai magyar nemzet ősei nem szervezetlen ural-szibériai kóborló bandák konglomerátuma volt, amely annyi helyről kölcsönözte volna össze szótárát, ahány felé lökte őt vándorútján az élet vihara, miként ezt a finnugor nyelvészek kispekulálták és nyomukban. s a külföldiek gúnyosan ismétlik. A mai 15 millió magyar az egyetlen épen maradt ága annak a hajdan sokszorosan több milliót számláló csodálatos tehetségű árja fajtának, amely az emberi beszédet megalkotta és az első magas kultúra fáklyáját meggyújtotta és a föld kerekségén végighordozta.


Forrás:

Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete